A XXI. század első évtizede, valamint a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság olyan változásokat indított el Franciaországban, ill. Európában, amelyeknek mértékét a vállalkozások, a foglalkoztatottak, valamint a társadalom egésze szempontjából is nehéz felmérni.
Az új információs és kommunikációs technológiák a kereskedelmi kapcsolatokat felgyorsító tényezővé váltak. A piacok globalizálódtak, miközben egyidejűleg szegmentálódnak is az egyre inkább mobil fogyasztók megtartása céljából. A versenyképesség megőrzése céljából a vállalatoknak egyre gyorsabban kell adaptálniuk az új struktúrákat.
Az új versenystratégia alapját a következő tényezők képezik: a vállalatok azon képessége, hogy meg tudják határozni a stratégiai szakmákat, ezek gyors mobilizálhatósága, felismerése, valamint a foglalkoztatottak fejlődésének elősegítése. Ez lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy a fogyasztók elvárásait kövessék, valamint az alkalmazottak foglalkoztathatóságát és karrierkilátásait javítsák.
Az alkalmazottak a megnövekedett mobilitással nemcsak vállalaton belül és kívül, földrajzi és szakmai szempontból kerültek konfrontációba, de azzal az igénnyel is, hogy szaktudásukat és kvalifikációs szintjüket megtartsák, ill. javítsák.
A gyors változások kontextusában a szociális partnerek franciaországi és európai szinten is egyaránt a szaktudás fejlesztését és a kvalifikáció megszerzését az élethosszig való tanulás legfőbb kihívásaként tartják számon, különös tekintettel arra, hogy az Európai Unió határain belül a szolgáltatásnyújtás és a munkaerő is egyaránt szabadon áramolhat.
A lakosság elöregedése és a fiatal generációk magas szintű oktatásából eredő társadalmi elvárások szükségessé teszik az oktatási rendszer új megközelítését, mely biztosítja a tanulás lehetőségét minden korosztálynak, nőknek és férfiaknak, kvalifikált és nem kvalifikált személyeknek abból a célból, hogy a szaktudás és kvalifikáció színvonalát jelentékenyen megemelje. Az élethosszig való tanulás hozzájárul egy befogadó társadalom fejlődéséhez és az esélyegyenlőség erősítéséhez, ezáltal pedig az európai munkakultúra fenntartásához és az európai kohézió megteremtéséhez.
Bár az élethosszig tartó tanulás alatt a vállalatok minden olyan tanulmányi aktivitását értjük, melyek az életpálya alatt történnek, az európai szociális partnerek jelen kezdeményezése azonban a következő elemekre koncentrál:
Az élethosszig tartó szaktudás-fejlesztés feltételezi egy olyan tudásalap (olvasás, írás, számolás és legalább egy idegen nyelv, problémamegoldó-képesség, kreativitás, csapatszellem, informatikai eszközök használata, kommunikációs képesség, ide értve a multikulturális kontextust, és a tanulás megtanulását) létezését, amelyet minden személy megszerez az alapképzés során.
Ezt a tudásalapot a nemzeti oktatási rendszereknek és szociális partnereknek együttesen kell meghatározniuk és aktualizálniuk. A tudásalap tartalmának, fiatal korban való megszerezhetőségének feltételeinek meghatározása céljából szükséges a témában való ismeretek elmélyítése, melynek érdekében a szociális partnereknek szövetkezniük kell.
A szociális partnerek a négy prioritást illetően megállapítják a felek társfelelősségének elvét, és felszólítanak a dialógus és a partnerség intenzívebbé tételére a megfelelő szinteken. A szociális partnerek szem előtt tartják, hogy az élethosszig való szakmai fejlődés feltételezi a következő négy prioritás alkalmazását:
A SZAKMAI ÉS KVALIFIKÁCIÓS IGÉNYEK MEGHATÁROZÁSA ÉS ELKÉPZELÉSE
A szaktudás meghatározásának a vállalat minden alkalmazottjára kiterjedő humánerőforrás-politika fő tengelyévé és egy elmélyült szociális dialógus tárgyává kell válnia:
A szaktudás iránti igények és a szakmai kvalifikációs fejlődés kollektív analízise prioritásként szerepel a következő kihívásokat illetően:
A francia szociális partnerek a szaktudás elismerését és érvényesítését kiemelkedően fontosnak tartják abból a célból, hogy:
A szociális partnerek szükségesnek tartják a dialógus elmélyítését abból a célból, hogy javítsák az áttekinthetőséget és az átruházhatóságot ugyanúgy a munkavállaló, mint a vállalat számára, és amely a földrajzi és szakmai mobilitás egyszerűbbé tételét, valamint a munkaerőpiac hatékonyságának javítását hivatott szolgálni:
Ahhoz, hogy a munkavállalók és a vállalatok meg tudják valósítani a szaktudás-fejlesztés stratégiáját, szükséges:
Ebből a célból a szociális partnerek a következőket kívánják elérni:
Az élethosszig tartó tanulás kultúrájának elterjesztésében a munkaadói és munkavállalói szervezetek a tagjaik informálásában, támogatásában és tanácsokkal való ellátásában kulcsszerepet játszanak, amelynek ellátása érdekében belső szaktanácsadást kell felépíteniük.
A szaktudás élethosszig tartó fejlesztése érdekében mobilizálandó forrásokat olyan központi kérdésként kezeljük, amely nem kizárólagosan a szociális partnerektől függ. A többi szereplő hasonlóan fontos szerepet tölt be, nevezetesen:
A finanszírozás új és diverzifikált forrásait a feleknek (vállalatok, alkalmazottak, közhatóságok, szociális partnerek) együttesen kell megkeresniük.
A szociális partnerek az élethosszig tartó szakmai fejlődést prioritásként kezelik, és a források mobilizálását és optimalizálását illetően a közös felelősség elvét vallják.
Fordította: Fekete Zoltán