Az Észak-Rajna-Westfáliai Kamarai Szövetség és az ottani szakszövetségek a német kormány támogatásával egy a munkavédelem és a munkabiztonság kérdésével foglalkozó programot valósítanak meg Magyarországon, melyet magyar részről az IPOSZ szervez.
A projekt keretében 2008. júliusában ötnapos munkavédelmi program bonyolódott le az IPOSZ-nál, melyen sikerült teljesen feltárni a német és a magyar munkavédelmi rendszer közötti különbségeket, különösen a mikró és kisvállalkozások szempontjából. A fórumon nagy számban részt vettek a központi és a regionális munkavédelmi hatóságok felügyelői.
A fórum legfőbb tanulságai az alábbiakban összegezhetők:
1. Németországban a rendelkezések egyértelműek, rövidített, közérthető formában a 10 fő alatti vállalkozások rendelkezésére állnak.
2. A német rendszer lényege egy kötelező állami baleset biztosítási szövetség, amely 17 szakbiztosítóból áll. Egy ilyen szakbiztosítónak az előírásait, működését mutatjuk be ezeken az oldalakon. Mind a 18 tartományban és országosan is vannak Munkavédelmi Állami Hatóságok, amelyek azonban a rendszer működtetésének a lényegét átadták a biztosítóknak. A 10 fő alatti vállalkozások kötelezően tagok a biztosítóknál, azok bocsátják rendelkezésre az üzemorvosi és a munkavédelmi szakértői szolgáltatást. Ezek a szakértők segédkeznek a kockázatértékelések szakági igényeknek megfelelő összeállításában is. A kockázatértékelés dokumentált változatának elkészítése a törvény szerint nem kötelező, de ajánlott elkészíteni. Ezzel ellentétben Magyarországon a kockázat értékelés kötelező, de nincs tényleges szakmai tartalma, túlzottan formális, nem az üzemre méretezett szakmailag. Terjedelme túlzó, a költségei arányosan nagyobbak, mint Németországban. A biztosító ott egy éves díjért mindent fedez, nálunk ilyen kötelező háttér nincs. A díj az alkalmazottak bruttó éves fizetése alapján kerül megállapításra és évente változik. A biztosítóknál szakbizottságok működnek, ebben a szakmai szervezetek részt vesznek. A magyar rendszer egyes szakmákban, főleg a gépek féléves költséges ellenőrzése miatt lényegesen drágább a németnél. /Pl az autószerelő szakmában/.
A 10 és 50 fő közötti vállalkozások szabadon dönthetnek: a kötelező rendszerhez csatlakoznak-e, vagy külső piaci szakértőkkel és orvosokkal oldják meg a munkavédelmet.
3. A vállalkozások objektív felelősségét német részről másképp értelmezik. Ha egy vállalkozásvezető eleget tesz az évenkénti tájékoztatási kötelezettségének dokumentáltan, és azt a munkavállaló mégsem tartja be, a törvény szerint őt is felelősség terheli.
4. A német rendszer nem büntetéscentrikus, ha a hatóságok vagy a biztosítók hiányosságot észlelnek, először felszólítják a vállalkozást, a rendezésre 4-6 hét időt hagyva. Sorozat ellenőrzést a hatóságok nem tartanak, csak jelzésre vagy más nyomok alapján ellenőriznek.
5. A fekete munka kérdéskörét 3 éve a munkavédelmi hatóságok átadták a vámszerveknek, amelyek komoly jogi felhatalmazottsággal rendelkeznek.
6. A szakmai szervezetek internetes rendszereket működtetnek a kockázatbecslések elkészítésére, az előírások szakmai, valós munkavédelmet biztosító teljesítésének segítésére. A rendszerek kialakításához az állami biztosítók és az állam komoly anyagi és szakértői segítséget nyújt.
Egy konkrét balesetvédelmi előíráson keresztül próbáljuk bemutatni a német gyakorlatot. A letölthető dokumentumban az Építőipari Szakmai Kollégium „Üzemorvosok és üzembiztonsági szakemberek” részére készült Balesetvédelmi Előírását olvashatják.
