Búcsú Kassai Róbert Józseftől

Életének 85. évében, rövid betegség után elhunyt Kassai Róbert József vállalkozó, az Ipartestületek Országos Szövetségének korábbi alelnöke, elkötelezett közéleti személyiség, családapa, barát.

Nehéz elengedni egy olyan embert, akinek neve évtizedeken át összefonódott a hazai kis- és középvállalkozások fejlődésével, aki szenvedéllyel és rendíthetetlen hittel dolgozott a hazai iparos társadalomért – nemcsak hazai, hanem nemzetközi színtéren is. Kassai Róbert József neve sokaknak ismerősen cseng, nemcsak a szakmában, hanem azon túl is – mert emberközeli volt, közvetlen, segítőkész és mindig a közösség érdekeit tartotta szem előtt.

1939. július 11-én született Pécsett, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. Egyetemi éveit Bécsben és Németországban töltötte – már fiatalon nyitott szemmel figyelte a világot, a gazdasági folyamatokat és az emberi sorsokat egyaránt. 1975-ben kezdett el vállalkozni, gépkocsi alvázvédelemmel foglalkozott, ezzel kisiparosként alapozta meg későbbi országos hírű tevékenységét.

1989-től a Hegyvidéki Ipartestület alelnöke lett, majd 1990-től hosszú éveken át az Ipartestületek Országos Szövetségének alelnökeként dolgozott. Munkáját mindig stratégiai gondolkodás, kapcsolatteremtő készség és elkötelezett társadalmi felelősségvállalás jellemezte. Számos jelentős tisztséget töltött be: az UNICBANK Felügyelő Bizottságának elnöke, Dr. Kádár Béla külgazdasági miniszter tanácsadója, kormányközi vegyesbizottságok tagja, a Világkiállítási Fórum elnöke, az EU-csatlakozást előkészítő bizottság tagja. Nevéhez fűződik a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megalapítása is.

Kassai Róbert József igazi hídépítő volt nemzetközi szinten is: a Magyar–Német Baráti Társaság elnöke, az Európai Kézműves Kis- és Középvállalkozói Szövetség alelnöke, a Kínai–Magyar Befektetői Szövetség támogatója, a Széll Kálmán Társaság és a Külgazdasági Kerekasztal tagja, majd 2011-től miniszterelnöki megbízottként is szolgálta hazáját.

Szakmai munkásságát számos díj ismerte el: Kiváló Kisiparos (1987), a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (1999), Eötvös Loránd-díj (2005), IPOSZ Díj (2007).

De talán még ezeknél is fontosabb, hogy azok, akik ismerték, tudják: Róbert egy melegszívű, derűs, családcentrikus ember volt. Szeretett teniszezni, társaságban lenni, élvezni az élet egyszerű örömeit. Egy gyermek édesapjaként és négy unoka büszke nagypapájaként őrizte a családi értékeket.

Búcsúzunk Tőle – mély tisztelettel és hálával emlékezve gazdag életútjára.

Emlékét szeretetben őrizzük.
Nyugodjék békében.