Minden vállalkozó – vállalkozásának méretétől függetlenül – felteszi magának azt a kérdést, hogy miként tudja hosszú távon fenntartani és fejleszteni cége versenyképességét. A legelső válaszok között a következő három szempont minden bizonnyal ott található: a meglévő ügyfelek részére megfelelő ár-érték arányban nyújtott szolgáltatások/termékek értékesítésével, ügyfélkörének bővítésével, valamint a jövedelmezőség fenntartása mellett új, kurrens szolgáltatások/termékek értékesítésével. A vállalkozások társadalmi felelősségvállalása (Corporate Social Responsability – rövidítve: CSR) egy olyan metódus, amely hozzásegít ezen célok eléréséhez.
Bár ez a kifejezés első hallásra nagyon bonyolultnak hangzik, a valóságban egy rendkívül egyszerű gondolatot takar. A CSR terminológiájának magyar fordítása a már említett “vállalkozások társadalmi felelősségvállalása” elnevezésként született meg, azonban talán érthetőbbé válna, ha inkább a “társadalmilag felelős vállalkozás” kifejezést használnánk. Egy olyan módszerről van szó, ami által a vállalkozó a saját munkamenetébe illeszti és ezáltal vállalkozása fejlődésének részévé teszi szűkebb környezetének társadalmi és környezetvédelmi érdekeit, valamint folyamatos, interaktív kommunikációban áll környezetével (vásárlók, helyi hatóságok és intézmények, más vállalkozások, civil szervezetek, stb.) Mindez azonban “önkéntes” alapon történik, hiszen a CSR nem arról szól, hogy egy vállalkozásnak milyen törvényi előírásoknak kell megfelelnie, hanem arról, hogy mit tehet meg annak érdekében, hogy önnön mikrokörnyzeti feltételeit miként tudja kedvezőbbé tenni. A CSR tehát nem kötelesség, hanem egy lehetőség, ami által vállalkozására irányíthatja környezetének (ide értve a vásárlók, a beszállítók és a szakképzett munkaerő) figyelmét.
Sok kisvállalkozó talán azt gondolhatja, hogy a CSR csak a nagyvállalkozásoknál valósítható meg, ez azonban nem így van. Valójában minden KKV részese a társadalmi felelősségvállalásnak – anélkül, hogy ennek tudatában lenne, vagy hogy ismerné az Európai Unió hivatalos CSR-koncepcióját. Egy vállalkozás sikere nem csak a vásárlóktól és a céges megrendelőktől függ, hiszen ugyanilyen lényeges szerepet játszanak az alkalmazottak és a beszállítók is. A munkavállalók – mint humánerőforrás – a cég egyik legfontosabb tőkéje, különösen a napjainkra jellemző szolgáltatásorientált gazdaságban, hiszen a szolgáltatásnyújtás folyamatos fenntartása elképzelhetetlen a megrendelővel szemben tanúsított figyelem és gondoskodás nélkül.
Minden vállalkozó joggal várja el alkalmazottaitól a lojalitást és a cég érdekeinek megfelelő munkavégzést, valamint a technika fejlődését követő szakképzettséget. Jó esetben a cégvezető és alkalmazottai azonban nem kizárólag csak a munka világa által vannak kapcsolatban, hiszen – és ez különösen a mikro- és kisvállalkozások tulajdonosai és munkavállalói esetében igaz – általában ugyanazon a településen vagy kistérségben élnek, ugyanazt a közösségi infrastruktúrát használják, ugyanazon hatóságokkal, önkormányzatokkal, intézményekkel kerülnek kapcsolatba, gyermekeik ugyanazon iskolába járnak, szabadidejük tartalmas eltöltéséhez is ugyanazon lehetőségeket tudják igénybe venni és esetenként ugyanazon civil szerveződés vagy baráti kör tagjai is egyúttal. Tehát a munkaidő leteltével is rendeteg közös szálon találkozik az életük, amelynek kellemesebbé, egészségesebbé vagy tartalmasabbá tétele mindannyiuk érdeke – függetlenül attól, hogy cégvezetők-e, vagy éppen alkalmazottak.
A KKV-knak a fentiekben említett társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatban gondoljunk csak arra, hogy egy kisvállalkozás megteheti-e vajon azt, hogy bizonyos szolgáltatás vagy termék ellenértékét nem fizeti ki egy olyan másik kisvállalkozásnak, amely szintén ugyanazon a településen tevékenykedik? Vagy mi történne, ha nem fizetné ki az alkalmazottai számára az őket megillető béreket? Ha a KKV-k sorozatosan ezt tennék, akkor az adott településen (régióban) sorra csődbe jutnának a vállalkozások, munkahelyek sokasága szűnne meg, ezáltal csökkenne a helyi lakosság vásárlóereje, amely végső soron minden KKV-hoz begyűrűzne. Ez a példa nagyszerűen tükrözi, hogy míg egy nagyvállalkozás számára a CSR-politikák megvalósítása a PR és a marketingtevékenység egy vékony szeletét jeleni, addig egy kisvállalkozásnak egészen mást: szűkebb pátriájának gazdasági és kulturális felemelését, az iparos dinasztiák jó hírnevének további öregbítését, a tisztességes lakókörnyezet, a szívélyes emberi kapcsolatok kiépítését.
A szűkebb gazdasági-társadalmi régió megfelelő környezeti feltételeinek kialakítása idő-, energia- és pénzigényes feladat. Mindannyian tudjuk, hogy az ilyen tevékenységek ritkán indulnak el állami vagy önkormányzati kezdeményezésre, így a szükséges anyagi forrás sem áll feltétlenül rendelkezésre, éppen ezért a lehető legkisebb költségvetésből (általában adományokból, önkéntes munkából) kénytelenek a társadalomszervezést kezdeményező közösségek gazdálkodni. Egy sportmérkőzés, egy kiállítás vagy egy színházi előadás (rész)finanszírozása valószínűleg soha nem térül meg egy kisvállalkozás számára. (Azaz nem lesz belőle pénztőke). Viszont ezek a tevékenységek megerősítik az emberek közötti kapcsolatokat, lehetőséget teremtenek az emberibb kommunikációra, ami által közvetlenebbé és kreatívabbá válhat a közös munka, fokozhatják az összetartozás és a kölcsönösség érzését, ami különösen a válságos helyzetekben jelenthet magánszemélyek sokasága – ezáltal egy nagyobb közösség – számára mentőövet. A magas társadalmi tőkével rendelkező emberi közösségek (ez lehet egy lakóház, utca, lakótelep, város, de akár egy vállalkozás kollektívája is) nemcsak “felosztja egymás között a tortát”, de ideális esetben képes olyan megoldásokat is találni, amelyek által azt megnövelni is képesek.
A társadalmi tőke esetében – ellentétben a pénztőkével – nem játszik szerepet az, hogy kinek a birtokában van. A társadalmi tőkének ugyanis az a tulajdonosa, aki egyúttal annak önmaga is a részét képezi. Ezt a tőkét az azonos mikrokörnyezetben élő emberek csoportja hozza létre és ennek megfelelően az eredményeket is közösen élvezik: civil lakosság, önkormányzat, hatóságok, intézmények és vállalkozások egyaránt . Egy-egy ilyen mikrokörnyezetben kulcsfontosságú azon gazdálkodó szervezetek szerepe, amelyek tevékenységüket az adott területen végzik, hiszen ők biztosítják a foglalkoztatottságot, a gazdasági stabilitást, az innovatív technológiák bevezetését, stb. A mikro- és kisvállalkozások ezáltal folyamatos kölcsönhatásban vannak szűkebb régiójukkal, amely számukra a szakképzett munkaerőt, a helyi lakosság fizetőképes keresletét, a közösségi infrastruktúrát és a helyi jogszabályi környezetet biztosítja.
A társadalmilag felelős eljárások minden esetben megerősítik a cég pozícióját a vásárlók szemében. A direkt szponzoráció a civil lakosság szemében gyakran csak a cég reklámját, marketingfogást jelenti. Ha azonban a cég egy magasabb rendű ambíciót követ, amely által alapvető humán, gazdasági és ökológiai környezeti változásokat tud elindítani, akkor társadalmi elkötelezettségének morális alapjai kikezdhetetlenné válnak – azaz a kedvező vállalati imázs kialakítása nemcsak a vállalkozás számára hoz hasznot, hanem lakókörnyezete számára is!
Fontos tudatosítani, hogy egy vállalkozás fenntartható fejlődéséhez – hasonlóan egy régióhoz vagy akár egy országhoz – nem kizárólag az anyagi természetű beruházások járulnak hozzá. Igen erős, és egyre jelentősebb profitképző tényezőként jelenik meg a szoros társadalmi kapcsolatok megléte és a lakosság elkötelezettsége is. Hozzáadott-értékének köszönhetően a felelős vállalkozásvezetéssel kivívott társadalmi tőke a vállalkozások számára nyereséget jelent: jó hírnévben és pénzben mérve egyaránt.
