Hosszas tárgyalások után 2008. közepén elfogadásra került a Small Business Act. Ez egy olyan ajánláscsomag, amely a családi-, mikro és kisvállalkozások európai gazdálkodási lehetőségeinek javítására irányítja a figyelmet, és számtalan területen megfogalmazza, mit kellene tenni azért, hogy ezeknek a vállalkozásoknak javuljon a helyzete és növekedési pályára állhassanak.
Önmagában az a tény, hogy ez a dokumentum megszületett egy pozitív lépés. Igaz, ezt a lépést egy szükségszerű felismerés váltotta ki alapvetően, mégpedig az, hogy Európa foglalkoztatási politikájában és gazdasági erejének növelésében a családi-, mikro- és kisvállalkozások lényegesen nagyobb szerepet játszanak, mint ahogy ezt korábban gondolták. Mindenekelőtt a foglalkoztatásban szembeötlő az a tény, hogy főleg ezek a kisvállalkozások kínálnak alkalmazási lehetőséget az utóbbi évtizedekben, ezért növekedésük meghatározó követelmény Európában, ha a foglalkoztatás politikáról van szó.
Az Európai Kisvállalkozói Szövetségek köztük az IPOSZ is szerette volna azt elérni, ha a Small Business Act több lett volna, mint egy ajánláscsomag és konkrét, évente ellenőrizhető Európai direktívák is megszülethetnek a helyzet javítására. Ma azonban világosan látható, hogy ezek az ajánlások annyit fognak érni, amennyit az egyes nemzeti kormányok ebből valójában végrehajtanak és amennyit az Európai intézmények az elkövetkezendő években konkrét jogszabállyá változtatnak.
Ezért a kisvállalkozói szövetségeknek egyenlőre nem marad más lehetőségük, minthogy megpróbálják meggyőzni a saját kormányukat arról, hogy azok vegyék figyelembe minél nagyobb mértékben a Small Business Act ajánlásait és azt alkalmazzák saját törvény- és rendelet alkotásukra.
Asz IPOSZ ennek értelmében folytatta tevékenységét már 2008-ban is és megpróbálta a saját szerény eszközeivel ráirányítani a figyelmet Magyarországon néhány konkrét területre, amelyek a Small Business Act értelmezéséből fakadnak. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban említünk meg néhány fontos kezdeményezést:
1. A családi- mikro- és kisvállalkozások helye és szerepe a társadalmi párbeszédben
A rendszerváltást követően Magyarországon megszületett egy kényszervállalkozás nevű fogalom. Akkor, amikor az ipar és szolgáltatás szerkezete a szocialista állami tulajdonból átalakult döntően magántulajdonná jelentős munkaerő szabadult fel az állami szektorból, és ezek egy része továbbélésük biztosítása érdekében a vállalkozási formát választotta. Igaz, egy részük kényszerből lett vállalkozó, nagyrészük azonban meggyőződésből és jelentős részük jól helyt is állt az új vállalkozási körülmények között. Emellett azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a rendszerváltáskor 176 ezer magán vállalkozás létezett Magyarországon, ezek már a korábbi évtizedekben is magángazdálkodást vezettek és folytattak. Jelentős részük többgenerációs iparos és szolgáltató tevékenységet űzött. Ők is tovább folytatták tevékenységüket nagyrészt a megváltozott körülmények között. Őket aztán végképp nem lehet kényszervállalkozónak nevezni. Mindebből az következik, hogy jelenleg a közel 700 ezer családi-, egyéni- és mikrovállalkozást kényszervállalkozónak nevezni hibás megközelítés. Ebből a megközelítésből fakad egy olyan gazdaság-filozófia, amelyet alapvetően és gyorsan meg kell változtatni. A kényszervállalkozás fogalom ugyanis arra ösztönöz, hogy ezt a formát átmenetileg és kevésbé támogatottnak tekintsük. A valóság pedig az, hogy a magyar családi- mikro- és kisvállalkozások ma a gazdaság meghatározó pillérét jelentik, mind foglalkoztatás, mind a szolgáltatás és termelés szempontjából, így a valós szerepüknek megfelelő nagyságrendet kell biztosítani számukra a közép- és hosszú távú támogatáspolitikában és természetesen a társadalmi párbeszédben is. Ezeknek a vállalkozásoknak hatalmas tömegeit képviseli mindenekelőtt az IPOSZ és, bár az IPOSZ a rendszerváltás óta egyike a kilenc nagy magyar országos munkaadói szövetségnek és tagja az Érdekegyeztető Tanácsnak ennek a gazdasági rétegnek az érdekérvényesítő ereje mind a mai napig elmarad a valós szerepétől és szükségleteitől. Ezért hangsúlyozta 2008-ban is folyamatosan az IPOSZ, hogy a különböző gazdasági felmérésekben, statisztikákban, átfogó tanulmányokban, a szociológiai kutatási tevékenységben kezeljék külön vizsgálandó csoportként a 10 fő alatti mikrovállalkozások kérdését és ne oldják fel egy általános KKV fogalomba, csak így derülhet ki, hogy mekkora a családi- és mikrovállalkozások nagyságrendje Magyarországon és mekkora anyagi források szükségesek a támogatásukra, a hitel- és garancia kérdések kezelésére. A társadalmi párbeszédben, az érdekegyeztetésben tehát nagyon fontos kérdés lesz az, hogy nem kötelező tagsági szervezeti rendszerben, hogyan fog ez a hatalmas gazdálkodó réteg elismerést nyerni és megfelelő támogatási forrásokhoz jutni.
2. Konkrét lépések kezdeményezése a gazdálkodási környezet javítására a Small Business Act szellemében
Ennek a logikának a mentén lehet megérteni azt, amikor az IPOSZ pl. a szakképzési projektetek területén kezdeményezi, hogy ezek külön kerüljenek kiírásra, elkülönített összeggel a 10 fő alatti vállalkozások számára. Ennek a logikának a mentén érthető, hogy miért szeretné az IPOSZ elérni, hogy a régiók és a kistérségek gazdaságpolitikájának alakítását végző szervezetekben lehessen jelen és kifejezhesse a sok kisvállalkozás érdekeit. Így érthető az is, miért veti fel az IPOSZ azt a problémát, hogy a különböző európai forrásokat szétosztó projektekben az Új Magyarország Fejlesztési Tervben, a strukturális alapok felhasználásában jelenjen meg ez a megközelítés és a mikrovállalkozásoknak szánt támogatások alsó határa ne 20-30-50 millió forintnál kezdődjön, hanem azok 500 ezer, 1 millió, 2 millió forintos nagyságrendekben is elérhetők legyenek. Hasonló módon sajátos feltételrendszer kialakítására van szükség az előfinanszírozás kérdésében és az önrész nagyságrendjének megállapításánál. Mindezeket a felvetéseket csak úgy lehet a társadalomban érvényesíteni, ha a társadalmi párbeszédben a családi- és mikrovállalkozások tényleges nagyságrendjüknek megfelelően vannak jelen.
Az IPOSZ fontos szerepet tulajdonított 2008-ban az Ágazati Párbeszédnek is. A családi- és mikrovállalkozások ebből a szempontból is sajátos szerepet játszanak. Egyrészt, azért, mert a szakszervezetek alig vannak jelen ennél a rétegnél, és a munkaadó és munkavállaló közötti mechanizmus a kisvállalkozásoknál másképp valósul meg és ezeket a sajátosságokat javasolt figyelembe venni. Másrészt a nagyvállalatok és nagy szakszervezetek közötti megállapodásokat is át kell fordítani a legkisebb vállalkozások nyelvezetére és főleg gazdasági és pénzügyi lehetőségeire, különben ezeket a megállapodásokat nem tudják betartani. Ezért az Ágazati Párbeszédben is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni ennek a gazdasági rétegnek. Az IPOSZ pl. 2008-ban főleg az Építőipari Ágazati Párbeszédben kezdeményezéseket tett a kormányzat felé főleg az élőmunkát terhelő ÁFA-tartalmak csökkentése érdekében, amely számtalan kisvállalkozás helyzetét javíthatná és ráadásul a gazdaság fehérítéséhez is hozzájárulhatna. Az IPOSZ kezdeményezte az áfa-csökkentésnek ezt a módját, olyan kézműves kisszakmákban is, amelyeket az Európai Bizottságok ajánlottak és több ország már ezeket az ajánlásokat alkalmazza is a saját gyakorlatában.
A gazdasági feltételeket szolgálta az IPOSZ-nak a bekapcsolódása a mikrohitel programba is és javaslataival megpróbálta ezt a programot könnyebben elérhetővé tenni a legkisebb vállalkozások számára is.
A Small Business Act szellemében az IPOSZ azonnal reagált a gazdasági válság miatt kialakult helyzetre is. Javasolta: 10 milliárd forintos alapot kellene létrehozni arra, hogy segítsék a bajbajutott mikro- és családi vállalkozások hiteltörlesztését. Az IPOSZ elnökének véleménye szerint az uniós forrásból létrehozott alapból könnyíthetnék meg a hiteltörlesztést azoknak, akik 2004 után pályáztak, hitelt vettek fel termelésük fejlesztésére és arra számítottak, hogy bővülő termelésükből vissza tudják a kölcsönt fizetni. Időközben azonban a válság miatt piacuk megváltozott. Az IPOSZ elnöke úgy ítélte meg, hogy a válság a vártnál gyorsabban terjedt át a gazdaságra, ezért a foglalkoztatásban érdemi szerepet játszó családi- és mikrovállalkozások problémáit is kiemelten kell kezelni, elő kell segíteni túlélésüket, sőt növekedési lehetőségeket kell számukra teremteni. A munkahelyek megtartása érdekében az IPOSZ elnöke kezdeményezte azt is, hogy a pályakezdő szakmunkásokat alkalmazó családi- és mikrovállalkozások bér- és járulék kedvezményt kapjanak.
Az IPOSZ az elkövetkezendő években kiemelt figyelmet fog szentelni a Small Business Act főbb pontjaira és ennek mentén fogja kezdeményezni a folyamatos párbeszédet a kormányzattal, Magyarországon. A bürokrácia csökkentését is ebből a szempontból fogja vizsgálni, hogy miképpen lehet ezt tetten érni a konkrét rendelkezésekben. Az IPOSZ hangsúlyozottan támogatni kívánja 2009-ben is az Európai szövetségének az UEAPME-nak a törekvéseit annak érdekében, hogy a Small Business Act ajánlásaiból minél hamarabb és minél több változzon át ténylegesen végrehajtandó jogszabállyá. AZ IPOSZ meggyőződése, hogy Európa gazdasági és foglalkoztatási stabilitása érdekében erre sürgősen szükség van.
Az IPOSZ vezetése köszönetet szeretne mondani mindazon Európai Parlamenti képviselőknek, akik tevékenységükkel segítették eddig is a Small Business Act létrejöttét, a családi- és mikrovállalkozások ügyét. Különösen vonatkozik ez a magyar Európa parlamenti képviselőkre, akiknek folyamatos informálására a családi-és mikrovállalkozások problémáit illetően a jövőben az IPOSZ még nagyobb hangsúlyt szeretne helyezni.
