A munkavállalók szabad mozgása
UEAPME Hírlevél
az új Tagállamok és a Jelölt Országok számára
2006. 4. kiadás (2006. május)
EU: A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA
A legtöbb EU15 tagállam rugalmasságot mutat az új tagállamok munkavállalóival szemben, Németország és Ausztria kivételével
A “régi” tagállamok hivatalosan tájékoztatták az Európai Bizottságot elhatározásaikról az új tagállamokból (Málta és Ciprus kivételével) érkező munkavállalóknak a munkaerő piacukra való bejutását, annak engedélyezését illetően, a 2006-09 időszakot illetően. Ezt az új rendszert 2006 május 1-től alkalmazzák, amikor befejeződik az átmeneti korlátozások első szakasza.
Ausztria és Németország úgy határozott, hogy fenntartja a korlátozásokat és nem vezet be semmilyen könnyítést a következő három évre, bejelentve, hogy “a kétoldalú megállapodások maradnak hatályban”. Belgium úgy határozott, hogy fenntartja az átmeneti intézkedéseket, de néhány szektorban rugalmasabbá teszi az eljárást a bevándorlók számára (nővérek, vizvezeték szerelők, villanyszerelők, autójavítók, építőmunkások, építőmérnökök, könyvelők, mérnökök, informatikusok). Ugyanez igaz Dániára, mely azon cégek számára, amelyek kollektív szerződéssel alkalmazzák munkavállalóikat csökkenteni fogja az adminisztrációs terheket. Luxemburg egy minimális eljárást kíván alkalmazni a mezőgazdaság, a szőlészet, valamint a hotel, és vendéglátás terén. Görögország, Spanyolország, Finnország és Portugália megszünteti a korlátozásokat. Franciaország “fokozatosan és ellenőrzött” módon kívánja megszüntetni a korlátozásokat. Hollandiában ugyanakkor a korábban hangoztatottal ellentétesen a kormány a Parlament nyomására úgy döntött, hogy elhalasztja a munkaerőpiac megnyitására vonatkozó döntését, az év végéig. Azideig a jelenlegi korlátozások maradnak érvényben Hollandiában.
Olaszország fenntartja kvóta rendszerét, bár az új tagállamokból érkező munkavállalókra vonatkozó kvótát megemelte 170,000 főre. Az Egyesült Királyság, Irország és Svédország, amelyek már korábban, 2004 május 1-el megnyitották munkaerőpiacaikat most nem jelezték, hogy változtatnának kormányzati politikájukon. A norvég és az izlandi kormány meg kíván szabadulni a korlátozásoktól. Liechtenstein még nem nyilatkozott. Az EFTA országoknak bejelentéseiket az EFTA Gondnoki Hatósághoz kell küldeniük.
Vladimir Spidla biztos arról informálta a sajtót, hogy “ezek a döntések jelentős lépések a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása felé és nagyobb együttműködést tesznek lehetővé az európai munkaerőpiacon”. Spidla rámutatott, hogy Németország 500,000 munkavállalási engedélyt adott ki 2005. május 1 óta, ami szerinte nagyjából megegyezik azzal a nagyságrenddel, mint ahány munkás megjelent Irországban és az Egyesült Királyságban ugyanebben az időszakban. Spidla úr véleménye szerint, “ezért nem is tudjuk igazán azt mondani, hogy Németország ellene van a munkavállalók szabad mozgásának”. Spidla azt is megjegyezte, hogy az új tagállamoktól a Bizottság még nem kapott semmilyen jelzést arra vonatkozóan, hogy szándékoznak-e bevezetni átmeneti korlátozásokat a Bulgáriából és Romániából jövő munkavállalókkal szemben, a két ország 2007-es vagy 2008-as csatlakozását követően.
REGIONÁLIS POLITIKA: A FRANCIA RÉGIÓK AGGÓDNAK A PÉNZÜGYI ALAPOK FELHASZNÁLÁSA MIATT
A franciaroszági regionális tanácsoknak 12 elnökből és 5 alelnökből álló delegációja találkozott az Európai Bizottság elnökével, Jose Manuel Barroso-val és az EU Regionális Politikájáért felelős biztosával, Danuta Hubner asszonnyal. A delegáció aggodalmát fejezte ki az EU Strukturális Alap pénzeinek a franciaországi felhasználása miatt, a francia régióknak a francia állammal összehasonlított szerepe miatt, és az ultraperiférikus régiók speciális jellegzetességei miatt. A delegáció azt kérte Jose Manuel Barroso-tól, hogy beszéljen a francia kormányfővel az EU pénzügyi támogatások kezelésének a felelősségéről. A delegáció hangot adott abbéli aggodalmainak, hogy a francia állam minden nap azt erősíti meg, hogy az EU-s támogatásokat saját politikáinak finanszírozására kívánja megszerezni (versenyképes tudásközpontok, szociális kohéziós tervek, stb.) és hogy ragaszkodva az EU támogatások irányító hatóságának a szerepéhez a központi kormányzat rajta tartja a kezét azon hogyan használják fel ezeket a támogatásokat és meghatározza a nagy programozási döntéseket. Jose Manuel Barroso azt válaszolta, hogy az Európai Bizottságnak nincsen ahhoz semmilyen törvényes felhatalmazása, hogy kijelölje az EU támogatások kezeléséért felelős hatóságokat, mivel ez a feladat a tagállamok hatáskörébe tartozik kizárólagosan. Ezért teljes egészében a francia állam dönti áll, hogy kire bízza az EU támogatások kezelését, annak felelősségét. .Barroso azt is elmondta, hogy a Struktúrális Alapok általános rendeleteinek 10 Cikkelye azt ajánlja, hogy egy őszinte kapcsolat jöjjön létre a régiós hatóságok, a gazdasági és a szociális partnerek között, valamint hogy a régiók számára nagyon fontos az, hogy be legyenek vonva a következő operatív programok megalkotásába minden régió esetében. Felvetődött a bizonyos csoportoknak való célzott támogatás kérdése is (a Lisszaboni Stratégia értelmében az EU kiadásait célzottan irányítani kell olyan lisszaboni prioritásokra, mint a Kutatás&Fejlesztés, az innováció, az Információs Technológia és a kommunikáció). Barroso azt mondta, hogy az Európai Bizottságnak a jelenleg tárgyalásra benyújtott javaslatát fenn kellene tartania, amiben az szerepel, hogy a Versenyképesség és Foglalkoztatás Célkitűzésre fordítandó támogatás 75%-t és a Konvergencia Célkitűzésre fordítandó támogatás 60%-t kellene fordítani a Lisszaboni Stratégia prioritásaira.
Danuta Hubner azt mondta a francia régiók elnökeinek, hogy a Bizottságnak rugalmasnak kellene lennie a tagállamokkal folytatott tárgyalásainál, azért hogy figyelembe lehessen venni valamennyi régió speciális jellegzetességeit. Elmondta még, hogy a regionális tanácsok fontos szerepet játszottak e vonatkozásban, és hogy egyetértés van a Struktúrális Alapok fontosságáról mind a tekintetben, hogy azok segítenek növelni a versenyképességet, és segítenek a hosszú távú fenntartható foglalkoztatást biztosítani a régiókban..
BŐVÍTÉS: A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A SIKERESSÉGET EMELI KI
Gazdasági szempontból az EU 2004-s bővítése “egyértelmű siker” mind az új, mind a régi tagállamok számára, fogalmazza meg a Bizottság egy május 3-án kiadott jelentésében. Összefoglaló értékelésében Olli Rehn, a Bővítési Biztos azt mondja, hogy “a számos világvégi forgatókönyv közül, melyet a keleti bővítéssel kapcsolatban megfogalmaztak egy sem valósult meg”.
Joaquin Almunia, Pénzügyi Biztos azt is hozzátette, hogy “a bővítés segíti az EU-t abban, hogy jobban lépést tarthasson az új gazdasági világrenddel”. Ezzel egyidőben mindketten hangsúlyozták, hogy a jelentés a 2004-s bővítési körre vonatkozik, és annak következtetései közvetlenül nem alkalmazhatók semmilyen jövőbeni bővítésre.
Dr. Bahadir Kaleagasi, a Török Nagyipari Szövetségtől ezt így kommentálta: „Mi azt jósoljuk, hogy az EU törökországi bővítése is hasonlóan pozitív fejlődést eredményez majd. Október 4-e, a tárgyalások hivatalos megnyitása óta Törökországban az FDI 8 billio euroval nőtt 2005-ben. Törökország a legnagyobb és a leggyorsabb ütemben felzárkozó piac Európában és annak környékén. „
A Bizottság jelentése összefoglalja az EU-10 államok felkészültségének eredményeit, és az EU-25-kben vizsgálja a makroökonómiai teljesítményeket és eredményeket a csatlakozás óta. Külön fejezeteket szenteltek a kereskedelemnek, az adózásnak, a bevándorlásnak, a bővítés általános pénzügyi és szociális aspektusainak. Egyebek mellett a jelentés a következőket állítja:
• az EU-10 államok átlagban 3.75% gazdasági növekedést regisztráltak 1997 és 2005 között (az EU-15-k vonatkozó adata 2.5%)
• az EU-10-k átlagos munkanélküliségi rátája 13.4% (7.9% az EU-15-kben)
• az EU-10-be irányuló külföldi befektetés értéke összességében elérte a 191 billio eurot 2004-ben (ami az EU-25-k teljes beruházási tőkeállományának a 4%-t jelenti)
Linkek
• Commission: Enlargement, two years after: an economic evaluation (full report)
• Commission: Enlargement, two years on: all win as new Member States get richer [FR]
BŐVÍTÉS: AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁSOKRÓL
A Bizottság évente kétszer adja ki az állami támogatásokról szóló táblázatát, ami áttekintést nyújt az állami támogatásokról a csatlakozásra váró országokban (Bulgária és Románia), a jelölt országokban (Horvátország, Macedonia és Törökország) és a lehetséges jelölt országokban (Albánia, Bosnia-Herzegovina, Szerbia és Montenegro és Kosovo).
Az állami támogatásokról szóló táblázatot először 2001 nyarán adták ki, mely eszköz összehasonlító elemzést nyújt az állami támogatásokról az EU tagállamok körében. A Bizottság az állami támogatást a következőképpen definiálja: az állami beavatkozásnak egy formája, melyet egy bizonyos gazdasági tevékenység előmozdítására használnak, és amely ilymódon torzíthatja a versenyt, hátrányosan megkülönböztetvén a támogatást nem kapó cégeket azoktól a cégektől, melyek kapnak támogatást.
Az állami támogatásokról szóló előírásokat az Európai Közösségről szóló Szerződés 87(1) Cikkelye írja le.
Bulgária
2002-2004-ben az egy évben nyújtott állami támogatás Bulgáriában elérte a 65 millio eurot, ami a GDP 0.36%-t jelenti (ez az adat nem tartalmazza a mezőgazdaság, a halászat és a közlekedés számára nyújtott támogatásokat). Az EU-25-k átlaga ugyanebben az időszakban 0.49%, míg az EU-10-k átlaga 1.35% volt.
A táblázat szerint az állami támogatások 55%-a ebben az időszakban „célzottan irányult az olyan sokkal torzítóbb hatású állami támogatás típusokra, mint a szektorális támogatás, melybe beletartozik a bajban lévő cégek megmentése és átalakítása.” Itt az EU-25-k átlaga 32%, míg az EU-10-ké 77% volt.
Az állami támogatások közel egynegyede ment a gyáripar cégeinek, például acélipar (10%) és egy további 25% az „olyan nem-gyáripari szektoroknak” mint a távfűtő társaságok, valamint a bányaipar.
Románia
2002-2004-ben Romániában az éves állami támogatás becsült értéke elérte a 981 millio eurot. Ez a GDP 1.86%-t jelentette (jelentősen magasabb, mint az EU-25-k és az EU-10-k átlaga). Romániában a teljes állami támogatás 87%-át jellemezte úgy a táblázat, mint ami „potenciálisan sokkal torzítóbb hatású támogatás ‘. A táblázat szerint a szektorális támogatás nagyon magas arányát részben meg lehet magyarázni a néhány iparágnak nyújtott igen erős támogatással, mint például a bányászatnak (21%), és az acéliparnak (14%) nyújtott támogatás.
Horvátország, Makedónia
Ez a két jelölt ország nemzeti törvényt fogadott el az állami támogatásról, valamint nemzeti hatóságokat állított fel az állami támogatások monitoringjára.
Törökország
A mai napig Törökország nem fogadott el nemzeti törvényt az állami támogatásokról, és nem hozott létre független hatóságot azok monitoringjára.
Albánia és Szerbia-Montenegro nemrég hozott létre hatóságokat az állami támogatások monitoringozására. Bosnia és Herzegovina még nem állított fel ilyen hatóságot.
Linkek
• Commission: State Aid Scoreboard
• Commission: State Aid – statistical tables
• Commission: State Aid – key indicators
• Commission: State Aid – member state forum
• Commission: State Aid Legislation
• Commission: Vademecum Community rules on state aid
Commission: State aid: Commission publishes Scoreboard on state aid in acceding and candidate countries [FR] [DE]
BŐVÍTÉS: POZÍTIV ÉRTÉKELÉS HORVÁTORSZÁGRÓL
Az EU-Horvátország Stabilizációs és Társulási Tanács (STT) második ülése április 10-én Luxembourgban jó alkalom volt mindkét fél számára, hogy kiértékeljék a Horvátország által az EU csatlakozás érdekében tett előrelépéseket, a 2005 februárjában életbe lépő Stabilizációs és Társulási Megállapodás megvalósítását. A konklúzió az volt, hogy Horvátország jelentős előrehaladást ért el az STT első, 2005 áprilisi ülése óta, de azért van még mit tenni. Egy sajtótájékoztatón az Európa Tanács rámutatott, hogy az EU csatlakozási tárgyalások folyamata a Stabilizációs és Társulási Megállapodásnak a horvátok által való megvalósításától és a Csatlakozási Partnerségtől függ. Politikai szinten további fenntartható erőfeszítésekre van szükség az igazságszolgáltatási rendszer és a közigazgatás területén, a korrupció-ellenes harcban és a sajtószabadság biztosításában. Horvátországnak emellett folytatnia kell azirányú erőfeszítéseit, hogy biztosítsa a menekültek visszatérését, valamint hogy gyorsítsa fel az Alkotmány kisebbségi jogokról szóló fejezeteinek megvalósítását.
Gazdasági szinten Horvátországnak fel kell gyorsítania a privatizációt, a vállalkozások átalakulását és kedvező közgazdasági feltételeket kell biztosítania a külföldi beruházók számára. Meg kell erősítenie adminisztratív és bírósági struktúráit, hogy folytathassa a közösségi joganyag átvételét. A Tanács üdvözölte Horvátország aktív szerepvállalását a Balkán fejlesztésében, különösen a regionális szabad kereskedelmi egyezmény létrehozásában, mely a jelenleg meglévő 31 bilaterális szabad kereskedelmi egyezményt fogja felváltani. Horvátországnak “késedelem nélkül” átstruktúrálási programokat kell elfogadnia a fémiparban és a hajóiparban. Ilyen programok hiányában az ezeknek a szektoroknak nyújtott állami támogatások az Átmeneti Megállapodás hatályba lépésétől illegálisnak számítanak a Megállapodás értelmében. Az EU ahhoz is ragaszkodik, hogy Horvátország azonnal kezdje el alkalmazni a Stabilizációs és Társulási Megállapodásból fakadó kötelezettségeit a tőke szabad mozgását illetően, mely lehetővé tenné az EU tagállamok polgárai számára, hogy ingatlant vásároljanak Horvátországban.
MONETÁRIS UNIO: ÉSZTORSZÁG ELHALASZTJA AZ EURO ZÓNÁBA VALÓ BELÉPÉSÉT
A vártnál nagyobb inflációs adatokra hivatkozva az észt kormány úgy döntött, hogy egy évvel, 2008. január 1-re eltolja az ország Euró Zónához való csatlakozását. Április 26-án az Észt Központi Bank, az Eesti Pank kiadta legfrissebb 2006-s inflációs előrejelzését, mely a korábbi 3.2%-ról 4.4%-ra emelkedett. A Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott plafon érték jelenleg 3%-n van. Észt hivatalos források szerint az euro zónához való csatlakozás kritériumait 2007 második negyedévére tudják teljesíteni, ami lehetővé tenné az ország számára, hogy 2008-ban átvegye a közös európai fizetőeszközt. A kormányzat ennek megfelelően fogja igazítani Nemzeti Átállási Tervét.
Ezzel egyidőben Litvánia, ahol szintén valamivel az euro zónához elvárt inflációnál magasabbat regisztráltak, készül arra, hogy a következő 2006 júniusi EU Csúcson meg fogják vele vitatni, és kiértékelik az ország felkészültségi szintjét a közös fizetőeszköz bevezetését illetően. Algirdas Brazauskas miniszterelnök szavai szerint: „meg van győződve arról, hogy elértük azt a szintet, ami szükséges valamennyi kritériumhoz.” Vilnius azt tervezi, hogy 2007-ben csatlakozik az euro zónához.
Az EU előírásai szerint az euro zónába jelentkezők inflációs rátája a három legalacsonyabb inflációs rátájú EU ország átlagát nem haladhatja meg 1.5%-nál többel. Jelenleg úgy tűnik, hogy Szlovénia az egyetlen ország, mely 2007 január 1-el csatlakozni tud az euro zónához.
REGIONÁLIS POLITIKA: TALÁLKOZOTT AZ UEAPME MUNKACSOPORTJA
Az UEAPME újra-alapított Regionális Politikai Munkacsoportja megtartotta első ülését. Az ülésen megjelent Hübner asszony kabinetjének, valamint az Európai Beruházási Alapnak egy-egy képviselője. Az ülésen bemutattak néhány új kezdeményezést:
JASPERS (Egyesített Támogatás az Európai Régiókban Megvalósuló Projektek Támogatására) egy technikai segítség nyújto szolgáltatás, mely magába foglalja a Bizottságot (DG Regio), az EIB-t (Európai Beruházási Bank) és az EBRD-t (Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank). Ez a program hatalmas projekteket fog finanszírozni a közlekedés (melyek értéke a 25 millió eurot meghaladja), valamint a környezetvédelem (több, mint 50 millio euro értékű), területén.
JESSICA (Városokba Történő Fenntartható Beruházások Egyesített Európai Támogatása) Ez a kezdeményezés erősíteni kívánja az együttműködést a Bizottság, az Európai Beruházási Bank, az Európai Fejlesztési Bank Tanácsa és a nemzetközi pénzügyi intézmények között a fenntartható városi fejlődés érdekében, a kohéziós politika célkitűzéseinek megfelelően. A kezdeményezés segíteni kívánja az operatív programok irányító hatóságait kiegészítő kölcsönforrásoknak a PPP, a szociális házigondozás és egyéb városi fejlesztési projektek céljára való megszerzésében (például vonzóvá tenni a nemzetközi pénzügyi intézetek, a bankok, a magánszféra számára, hogy hozzájárulásokat adjanak).
JEREMIE (Egyesített Európai Források a mikro, kis- és középvállalkozások érdekében) a legelőrehaladottabb program, mely számos olyan akciót tartalmaz, melyek célja a pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás javítása a KKV-k fejlődése érdekében, a kezdő vállalkozások és a mikrovállalkozások támogatása technikai segítségnyújtás, pénzügyi támogatások és egyéb eszközök útján, mint például kölcsönök, saját tőke, kockázati tőke és garanciák támogatása. Ez a Bizottságnak és az Európai Beruházási Banknak egy kezdeményezése a régiókban megvalósuló mikro-finanszírozás fejlesztése érdekében. A JEREMIE-nek van egy előkészítő szakasza (2006-07), ami alatt kiértékelik a nemzeti és regionális hatóságokkal való együttműködés hiányosságait a pénzügyi tervezés kínálata és kereslete tekintetében a régiókban.
Felmérés az UEAPME tagok között a Struktúrális Alapokkal kapcsolatos nemzeti eljárásokról.
A felmérést 3 fejezetre bontottuk:
– A jelenlegi helyzet;
– Az új programozási periódus prioritásai;
– Az európai szinten kért támogatás
Választ a következő országokból kaptunk: Franciaország, Olaszország (2 tagszervezet), Németország, Csehország és Magyarország
Következtetés: Az UEAPME úgy döntött, hogy kidolgoz egy poziciós papírt a Regionális Politikával kapcsolatosan.
Bővebb felvilágosítás: c.murciano@ueapme.com
BIZOTTSÁG: EURO ÚTMUTATÓ AZ ÚJ TAGÁLLAMOK KKV-ÉI SZÁMÁRA
Segítendő a kis- és közepes vállalkozások felkészülését az euro bevezetésére a Vállalkozói Vezérigazgatóság elkészített egy kis kiadványt, melynek címe: Készen az Eurora – Útmutató kis & közepes vállalkozások számára.
Az útmutató, melyet először 2005-ben jelentettek meg most már elérhető valamennyi új tagállam nyelvén.
Az útmutatót (angolul, franciául és németül is) itt lehet megtekinteni.
AZ EURO-ZÓNA ÉVES INFLÁCIÓJA 2.3%
Az Euro-zone éves inflációja 2.3% volt 20061 februárjában, a 2.4% januárit követően. Egy évvel korábban az infláció mértéke 2.1% volt. A havi infláció 0.3% volt 2006 februárjában. Az EU25-k éves inflációja 2.2% volt 2006 februárjában, csakúgy mint januárban. Egy évvel korábban az inflációs ráta 2.1% volt.
Infláció a tagállamokban
2006 februárjában a legalacsonyabb éves infláció-emelkedést Lengyelországban (0.9%), Svédországban (1.1%), Hollandiában (1.4%) és Ausztriában (1.5%) tapasztalták, míg a legmagasabb mértékű inflációt Lettországban (7.0%), Észtországban (4.5%), Szlovákiában (4.3%) és Spanyolországban (4.1%) mérték. 2006 januárjával összehasonlítva az éves infláció öt tagállamban növekedett, míg 7 tagállamban stabilan maradt és 10-ben pedig csökkent..
A legalacsonyabb 12-hónapos átlagot 2006 februárjában Svédországban (0.9%), Finnországban (1.0%), Hollandiában (1.5%) és Lengyelországban (1.7%) tapasztalták; míg a legmagasabb értéket Lettországban (7.0%), Észtországban (4.2%), Luxembourgban (3.9%) és Spanyolországban (3.5%) érte el.
A MUNKAERŐ KÖLTSÉGEI GYORS ÜTEMBEN NŐNEK AZ ÚJ TAGÁLLAMOKBAN
Az egy órányi munkaerő költségei az euro zónában nominálisan éves szinten számítva 2.4%-kal nőttek 2005 negyedik negyedévében, a harmadik negyedév 2.3%-ról. Az EU25-knél az éves emelkedés 2.9% volt 2005 negyedik negyedévében az előző negyedév 2.2%-hoz viszonyítva. A munkaerő költségek két legjelentősebb tényezője közül az egyik a fizetés, a bér, a másik pedig a nem-bérjellegű költségek. Az euro-zonában a fizetések és a bérek éves szinten 2.1%-kal nőttek 2005 negyedik negyedévében, míg a nem-bérjellegű költségek 2.5%-kal, szemben a harmadik negyedév 2.2% és 2.4%-val. Az EU25-kben a bérek és a fizetések 3.2%-kal nőttek, míg a nem-bér jellegű juttatások 2.1%-kal. Az előző negyedév vonatkozó adatai a következők voltak 2.1% és 2.5%.
A gazdasági tevékenység típusra való lebontás azt mutatja, hogy az euro-zonában az óránkénti munkaerő költség 2.2%-kal nőtt az iparban, 2.4%-kal a szolgáltató ágazatokban és 2.6%-kal az építőipar terén 2005 negyedik negyedévében. Az EU25-ben, a munkaerő költség 2.6%-kal nőtt az iparban 3.0%-kal a szolgáltatások terén és 3.3%-kal az építőiparban.
Azon tagállamok esetében, ahol 2005 negyedévére vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok, a legkisebb éves növekedést Németországban (0.4%), Portugáliában (0.7%), Máltán (2.0%), Svédországban (2.8%), és Dániában (2.9%) jegyezték fel, míg a legmagasabb éves növekedést Lettország (16.6%), Észtország (14.2%), Litvánia (13.7%) és Szlovákia (9.2%) produkálta.
A fizetések és bérek éves növekedése egy széles skálán mutat változó növekedést, a németországi 0.8%-kos növekedéstől a lettországi 16.8%-ig. A nem-bérjellegű költségek esetében ez a széles skála a németországi 1.0%-kos csökkenéstől a lettországi 17.6%-s növekedésig terjed.
