EU HÍRLEVÉL 2009/04 A DIREKTÍVÁK TITKOS ÉLETE

Az, hogy az EU hogyan hoz döntést, azt az őt létrehozó szerződések rögzítik. Az EU jogszabályok jellemző formái az irányelvek és rendeletek. Egy javaslatnak, ami arra irányul, hogy létrejöjjön egy új jogszabály, mindig a Szerződés egy konkrét cikkén kell alapulnia. Ez meg is határozza, hogy milyen jogalkotási eljárást kell alkalmazni. Ennek három fő fajtája van: együttdöntési eljárás (ez a leggyakoribb), hozzájárulási eljárás és konzultációs eljárás.

A közösségi jogi aktusokat (mint például az irányelveket (ezeket a direktívák), de a rendeleteket, határozatokat és nemzetközi megállapodásokat is) általában a Bizottság kezdeményezi. A Bizottság gyakran, mielőtt jogalkotási javaslatot tenne, kiad egy zöld könyvet, ami egyfajta vitaindító és az a célja, hogy elinduljon egy európai szintű konzultáció. Ezt gyakran követi egy fehér könyv, amiben a témához kapcsolódó javaslatokat foglalják össze. A Bizottság javaslatot tesz az új jogszabályra, amit a Parlament és a Tanács fogad el. Manapság az együttdöntési eljárást alkalmazzák az EU jogalkotási tevékenységének többségében. Egy ilyen eljárásban a Parlament a Tanáccsal osztja meg a jogalkotási hatáskört. Ha nem tudnak megegyezni a javasolt jogszabályról, akkor az egy egyeztető bizottság elé kerül, amelyben egyenlő számban vesznek részt a Parlament és a Tanács képviselői. Ha ez a bizottság megegyezésre jut, akkor a szövegtervezetet elküldik a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy azok jogszabályként fogadják el. A legtöbb együttdöntéssel elfogadott jogszabályt már első vagy második olvasatban el szokták fogadni.

A fenti folyamatba több ponton lehet beavatkozni. Az alábbi példánál látni fogjuk, hogy az UEAPME idejekorán, még a konzultáció, illetve a javaslattétel szakaszában hallatja a hangját. Igyekszik megakadályozni, hogy olyan értelmű törvénykezés történjen, ami káros hatással van a kis- és közepes vállalkozásokra.

Az Európai Közösség irányelvekkel szabályozza azokat a területeket, amelyeken nem lenne célszerű rendeletet alkotnia. Az irányelv egy olyan jogi forma, amivel a tagállamra kötelezően meghatározzák az elérendő célt, de az eszközök megválasztását a tagállamra bízzák. Egy ilyen irányelv létrehozását célozza az Európai Parlament és az Európai Tanács javaslata a fogyasztók jogairól szóló irányelvre. Az UEAPME (a Kézművesek és Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége) a svéd uniós elnökség idejére megfogalmazott feladatai között szerepel, hogy kiemelt figyelmet kíván szentelni többek között ennek a javaslatnak is, hogy a kis- és közepes vállalkozások érdekeit is figyelembe vegyék az irányelv megalkotásakor.

A javaslat magas szintű fogyasztóvédelmet kíván biztosítani és arra törekszik, hogy egy valódi fogyasztói belső piac jöjjön létre. Egy olyan piac, ahol a kereskedők számára könnyebb és olcsóbb a határokon túli értékesítés, a fogyasztók pedig a határon túli ajánlatok révén jobban ki tudják használni a belső piacot. A fogyasztói jogokról szóló irányelv négy érvényben lévő, fogyasztókkal kapcsolatos irányelvet olvaszt magába:

1.       Az üzlethelységen kívül kötött szerződésekről szóló (85/577/EGK) irányelv olyan szerződésekkel foglalkozik, mint például a kirándulással egybekötött vásárlás, a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén kötött szerződések.

2.       A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló (93/13/EGK) irányelv, azon túl, hogy a jóhiszeműség követelményét támasztja, felsorol olyan szerződéses kitételeket, amelyeket tisztességtelennek tart, ezek a kitételek ettől kezdve nem kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve. A direktíva alapján, kétértelműség esetén automatikusan a fogyasztó javára kell dönteni.

3.       A távollevők között kötött szerződésekről szóló (97/7/EK) irányelv a távértékesítési szerződésekkel foglalkozik, amelyeket a fogyasztó és a szállító egyidejű fizikai jelenléte nélkül kötnek távközlő eszközök segítségével. A távközlő eszközökről a direktíva példálózó felsorolást ad, a címzés nélküli nyomtatványtól az elektronikus levélen át a televízióig.

4.       A fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló (1999/44/EK) irányelv a fogyasztókkal kötött szerződésekkel kapcsolatos törvényeket igyekszik harmonizálni a szavatosság és bizonyos fokig a jótállás szempontjából.

A javaslat, amellett, hogy kiváltja ezeket az irányelveket, naprakésszé teszi a meglévő fogyasztói jogokat és figyelembe veszi a technikai fejlődést (mobil vásárlás (m-commerce), online árverések). Ezen kívül határozottabb rendelkezéseket hoz azokon a kulcsterületeken, amelyeken a fogyasztók problémákat tapasztaltak az utóbbi években – elsősorban az üzlethelységen kívül kötött szerződéseknél.

A Javaslat egy alulról építkező megközelítés eredménye és része a fogyasztóvédelmi közösségi jog felülvizsgálatának. A Bizottság 2004-ben kezdte meg a fogyasztóvédelmi joganyag felülvizsgálatát, azzal a céllal, hogy a meglévő jogi kereteket egyszerűsítse és kiegészítse, egy jobb szabályozást megvalósítva. A végső cél az, hogy „függetlenül attól, hogy az európai fogyasztó hol tartózkodik, vagy hol vásárol az EU-n belül, az alapvető jogai mindenhol azonosak lesznek” (ZÖLD KÖNYV a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról 2007. 02. 08.). A Bizottság nyílt pályázaton keresztül megbízta a Bielefeldi Egyetemet egy fogyasztói törvényekkel kapcsolatos összehasonlító vizsgálatra. Ez része volt a fogyasztói jog „tudásbázisának” (szakértői ismeretek, egy adott szakterületre vonatkozó tudás, tapasztalat) létrehozására indított tevékenységnek.

A Bizottság ezután egy „zöld könyvet” (ZÖLD KÖNYV a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról, 2007.02.08.) adott ki, a konzultáció elindítására. Ezután hatásvizsgálat és kiterjedt nyilvános konzultáció következett. A hatásvizsgálat folyamatában a Bizottság kikérte az érdekeltek véleményét a fogyasztói és a kereskedői oldalról is.

A hatásvizsgálat kimutatta, hogy EU szintű szabályozásra van szükség, mert az érvényben lévő fogyasztóvédelmi szabályozás a minimális harmonizáció elvét követi. Ez annyit tesz, hogy a tagállamok szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat tarthatnak fenn vagy fogadhatnak el, mint a Közösségi szabályok. Emiatt a tagállamokban különbségek vannak abban, hogy milyen fokú védelem illeti meg az egyes fogyasztót és abban is, milyen módon gyakorolhatják az irányelvekkel biztosított jogokat. A kereskedők számára a széttagolt szabályozás az egyik fő akadálya a határokon túli értékesítésnek. Ezen belül is elsősorban a fogyasztói tranzakciókat szabályozó különböző nemzeti törvényeknek való megfelelés költségei jelentik a problémát.

A javaslat indoklása szerint közösségi fellépésre van szükség, a fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi jog teljes harmonizációjával. A hatásvizsgálat szerint így a határon túl értékesítő vállalkozások jelentős megtakarításokat érhetnének el az adminisztrációs terhek terén. A javaslat egyetlen szabályrendszert alkotna, ami egységesen magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítana. Emellett a kereskedők a Közösség területén mind a 27 államban a hazaihoz hasonló feltételekkel értékesíthetnének (például ugyanazokkal az általános szerződési feltételekkel és ugyanazokkal a tájékoztató anyagokkal).

A javaslat első fejezete tartalmazza az egységes fogalommagyarázatot (olyan fogalmakét, mint „fogyasztó”, „kereskedő”, „áru”, „üzlethelység” stb.) és megállapítja a teljes harmonizáció elvét, vagyis azt, hogy a tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy vezethetnek be az irányelvtől eltérő rendelkezéseket.

A második fejezetben azt írja le a javaslat, hogy melyek azok az információk, amelyeket a kereskedő köteles közölni a fogyasztóval bármely szerződés megkötése előtt.

A harmadik fejezet a távollevők között és az üzlethelységen kívül kötött szerződésekre vonatkozik. Konkrét tájékoztatási kötelezettséget ír elő és szabályozza az elálláshoz való jogot.

A negyedik fejezet a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló irányelv rendelkezéseit viszi tovább, és a kárveszély átszállásával kapcsolatban vezet be új szabályt.

Az ötödik fejezetben és mellékletekben tárgyalja a javaslat, hogy melyek azok a szerződéses feltételek, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek és melyek azok, amelyek vélelmezhetően tisztességtelenek. Ez utóbbiaknál a kereskedőé a bizonyítási teher.

„AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a fogyasztók jogairól” javaslata és a ZÖLD KÖNYV a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról, magyarul is olvashatóak ezen a weboldalon: 

http://ec.europa.eu/consumers/rights/cons_acquis_en.htm.

Az UEAPME elvben támogatja a teljes harmonizáció elvét és egyetért azzal, hogy egyetlen jól átlátható irányelv váltsa ki a négy fentebb említettet. A szervezetnek meggyőződése, hogy a harmonizációval növekedni fog a jogbiztonság. Ennek ellenére, fájlalják azt, hogy a helyi és regionális szinten működő kis- és középvállalkozásokra gyakorolt negatív hatásokat nem vette figyelembe a hatástanulmány. A szervezet véleménye szerint a hatástanulmány túlságosan nagy hangsúlyt fektet a határokon túli kereskedelemre. Az UEAPME nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy az európai törvényhozásnak a szabályok kialakításakor figyelembe kell vennie az üzlet valós gyakorlatát.