EU HÍRLEVÉL 2009/05 Az EURÓPAI TANÁCS és az EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

Az Európai Unió legfontosabb intézményeit bemutató sorozatunkban a Tanács kerül most sorra. Kezdjük azzal, hogy mi is a pontos neve.

 Van egy Tanács, van egy Európai Tanács és van egy Európa Tanács. Az Európa Tanács („i” nélkül, erre figyeljünk!) egy nemzetközi szervezet, aminek semmi köze az EU-hoz, úgyhogy gyorsan felejtsük is el!

Az Európai Tanács (van „i”!) nagyon fontos, mert az Európai Unió állam- és kormányfői, és a Bizottság elnöke alkotják, ez az Európai Unió csúcsszerve.  Itt találják ki fő vonalakban, hogy mi történjen az EU-ban! És nem mellékesen itt tudnak megegyezni a vitás kérdésekben a Tagállamok. Évente legalább kétszer ülésezik Brüsszelben, a Justus Lipsius nevű épületben, ami a lejjebb bemutatott Tanács otthona.

Az Európai Tanácsban stratégiai döntéseket hoznak meg, általános politikai elveket fogadnak el és kompromisszumcsomagokban állapodnak meg. Itt döntenek az Európai Uniót érintő legfontosabb kérdésekben és a külpolitika irányvonalát is itt határozzák meg (ide tartozik a bővítés kérdése is). A kompromisszumoknak nagyon fontos a szerepe, mert az Európai Tanácsban vannak az állam- és kormányfők, akiknek megvan a politikai rálátása és kompetenciája, hogy „egyezség csomagokkal” kompromisszumos döntéseket hozzanak. Ilyenkor több kérdést összekapcsolnak, egyik területen esetleg engednek, a másikon esetleg „bekeményítenek”, de végül megegyeznek. A konkrét intézkedéseket viszont már a Tanács hozza, amely a szakminiszterekből áll.

Ezzel elérkeztünk a Tanácshoz, ahol a legtöbb munka folyik. A Tanácsot nevezik még az Európai Unió Tanácsának is (korábban Miniszterek Tanácsa volt a neve). Kormányközi, döntéshozó és jogalkotó szerv.  Mint mondtuk, ez a szakminiszterekből áll, és attól függően, hogy mi a tárgyalt téma, kilenc különböző összetételben ülésezik, melyeknek beszédes neveik vannak.

Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa néven ülnek össze a külügyminiszterek. Ez az Unió egyik legnagyobb múltra visszatekintő szervezete. Külön tárgyalják az általános ügyeket, mint például a bővítés, a költségvetés előzetes tervezése vagy az intézményi kérdések. Ezek az ügyek több szakpolitikát is érintenek és az Európai Tanács döntéseit készítik elő ezekkel. A külkapcsolatokkal foglalkozó üléseken a külügyminiszterek a közös kül- és biztonságpolitikának megfelelően próbálják meg összehangolni a tagállamok álláspontját nemzetközi kérdésekben.

A Gazdasági- és Pénzügyek Tanácsa (nevezik Ecofin-nek is) a tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereiből áll. Havonta ülésezik és a pénzpiacokkal, tőkemozgásokkal, a gazdasági együttműködés fejlesztésével vagy a harmadik országokkal folytatott gazdasági kapcsolatokkal foglalkozik. Döntéseket a Parlamenttel együttműködve hoz minősített többséggel. Az Uniónak hétéves költségvetése van, ennek a sarokszámait is az Ecofin határozza meg, szintén a Parlamenttel együttműködve.

A Mezőgazdasági és Halászati Tanács tagjai a mezőgazdasággal, halászattal és közegészségüggyel foglalkozó miniszterek. Az Európai Unióban nagyon fontos szakpolitika a közös agrárpolitika (KAP), ez a költségvetés legnagyobb szelete. Ott ahol van tenger (pontosabban halászat) ott a halászati politika is megközelítően ilyen súlyú. Ennek tudható be, hogy ennek a tanácsnak az egyik legnagyobb a szervezete. Itt is a Parlamenttel konzultálva, minősített többséggel születnek a döntések, de az élelmiszerbiztonság annyira kiemelt fontosságú, hogy ott a Parlamentnek együttdöntési joga van (ilyenkor a Tanács nem hozhat döntést a Parlament jóváhagyása nélkül)

A Bel- és Igazságügyi Együttműködés Tanácsa a belügyminiszterek és igazságügyi miniszterek összejövetele. Ez a terület csak a Schengeni Egyezmény aláírásával kezdett jelentőséggel bírni, addig a bel- és igazságügy szinte kizárólag belügy volt a tagállamokban. Kéthavonta ül össze.

A Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa kéthavonta ül össze. A Transzeurópai Hálózatok (közlekedés, hírközlés és energiaszállítás) kiemelt jelentőségűek az egységes belső piac szempontjából, a Galileo műholdas helymeghatározó rendszer a GPS-től vagy a hasonló orosz rendszertől való függetlenség szempontjából fontos. Ez a Tanács dolgozta (dolgozza) ki az ezekre a területekre vonatkozó szabályokat.

A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa a munkaügy és a szociálpolitika területén csak nem kötelező ajánlásokkal igyekeznek közelíteni a tagállamok szabályozását, mivel ezek a területek nemzeti hatáskörbe tartoznak. Az egészségpolitikában a megelőzéssel kapcsolatban, és a fogyasztóvédelem terén viszont komoly szabályozó szerephez jut a Tanács. (Ez utóbbi területen az UEAPME nagyon éber kell legyen, mert a nagyon szigorú fogyasztóvédelmi szabályok, akármilyen jó szándékkal hozzák meg őket, nagyon komoly versenyhátrányba hozhatják a kis- és közepes vállalkozásokat.) Az egészségmegőrzés és fogyasztóvédelem területein a Tanács a Parlamenttel együtt dönt minősített többséggel.

A Versenyképességi Tanácsban ipari, kutatás-fejlesztési, és Európa-ügyi miniszterek ülnek össze évente öt-hat alkalommal, hogy elősegítsék a versenyképességgel összefüggő ipari, kutatási, belső piaci és idegenforgalmi ügyek hatékonyabb irányítását.

A Környezetvédelmi Tanács negyedévente ül össze, döntéseket a Parlamenttel egyetértésben, minősített többséggel hoz.

Az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Ügyek Tanácsának a keze meglehetősen meg van kötve, kulturális kérdésekben csak egyhangú döntést hozhat, tekintve, hogy a hatáskörében a legtöbb ügy a tagállamok szabályozásában maradt. Nagyon fontos viszont a tevékenysége a diplomák kölcsönös elismerésével, a diákok és tanárok mobilitásával kapcsolatban.

A Miniszterek Tanácsának rengeteg a munkája, de csak néhány havonta pár napra tud összeülni. Ezért alakult úgy már a kezdetektől fogva, hogy a Miniszterek Tanácsa mellett működött az Állandó Képviselők Bizottsága (közkeletű rövidítéssel COREPER). Ha az Állandó Képviseletek vezetői ülnek össze, akkor COREPER II.-nek nevezik, ha a helyetteseik, akkor COREPER I.-nek. Itt a szakmai munka a döntő, hogy a Miniszterek Tanácsának jórészt már csak a politikai döntéseket kell meghoznia. Az Állandó Képviselők Bizottságát közel 250 témák szerinti állandó vagy ideiglenes munkacsoport segíti, amelyek évente több ezer ülést tartanak.

Áttekintettük, hogy milyen keretben döntenek a Tanács résztvevői, de azt is érdemes megnézni, hogyan szavaznak, azaz mit is jelent egy egyhangú döntés, egy minősített vagy egy egyszerű többség. A Tanácsban a különböző tagállamok szavazatai különböző súllyal esnek a latba. A szavazatszám az ország népességével arányos. (Összehasonlításképp: Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország szavazatait 29-29-nek kell számolni 345-ből, míg Magyarország, Görögország, Csehország, Belgium és Portugália szavazatait 12-12-nek.)

 A legnagyobb kihívás az egyhangú (konszenzusos) döntés. Az egységesülő Európában, a kezdetekben az egyhangú döntés volt a jellemző, de belátható, hogy ez mennyire tarthatatlan, egy ennyire sokszereplős politikai szerveződésnél. 2007 januárja óta az Unió 27 tagú, azaz az egyhangú döntés 27 állam egyetértését (vagy legalábbis tartózkodását) jelenti. Az Unió Alkotmánya, majd a vele kapcsolatos fiaskó után, a kiváltására létrehozott, hányattatott sorsú Lisszaboni Szerződés, széles körben igyekezne kiváltani ezt a döntési formát a minősített többség alkalmazásával (ha Írország is megszavazná és mindenki ratifikálná).

A minősített többség 255 igen szavazatot jelent a korábban említett 345-ből, de annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy a többséget adó tagállamok az Unió népességének legalább 62%-át képviseljék.

Az egyszerű többségnek csak annyiban van jelentősége, hogy ügyrendi kérdésekben alkalmazzák.

Az európai Unióval kapcsolatban feltétlenül beszélni kell a soros elnökség intézményéről. A soros elnöki tisztséget félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. Mindig az aktuális állam adja a Tanács, az Állandó Képviselők Bizottsága, a szakbizottságok és munkacsoportok elnökeit. A soros elnökség dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről, eljárási kérdésekről, így komolyan rajta hagyja a keze nyomát a történéseken. Az elnökség képviseli az Uniót harmadik országokkal szemben, és közvetít a tagállamok között felmerülő vitákban is. Magyarország 2011. januártól – júniusig tölti majd be ezt a tisztet, amire nagyon komolyan fel kell majd készülnünk. A gördülékeny ügymenet érdekében szorosan együtt kell majd működnünk, a minket ebben a tisztségben megelőző Belgiummal és a minket követő Lengyelországgal.