EU HÍRLEVÉL 2009/07 Német felmérés a kézműipar megítéléséről

2008-ban az egyik legnevesebb társaság, a berlini Szociális Kutatásokkal és Statisztikai Elemzésekkel Foglalkozó Intézet a német kézműipar megrendelésére országos felmérést végzett a német társadalomban arról, hogy milyen kép él jelenleg a kézműiparról, az iparos szakmákról, a szakmák elismertségéről a különböző korosztályoknál. A felmérés azt a felismerést hozta, hogy a társadalomban a kézműipart, az iparos tevékenységet nem kezelik azon a szinten, mint amilyet valójában betölt. Vagyis a kézműipar a társadalomban sokkal fontosabb szerepet játszik, mint ahogyan azt a polgárok ma gondolják. Ez főleg a fiatalabb korosztályoknál látható, amelyek pedig a jövőben a kézműipari szakmák utánpótlását kellene, hogy jelentsék.

A felmérés tartalmazott negatív és pozitív megállapításokat. A negatívnak értékelhető megállapítások:

-          Az össznépesség kb. 36 %-a hallott vagy olvasott egyáltalán valamit a kézműves, az iparos tevékenységről. 64 % nem tudott semmit. Azok közül, akik hallottak valamit, 8% hallott pozitívumot, 18% negatívumot és 10% semleges dolgot.  A 14-18 év közötti korosztálynál csak 11% hallott valamit.

-          A kézműipart 1989-ben a megkérdezettek 76%-a tartotta drágának, ez az arány 2008-ra 81%-ra növekedett (5%-os növekedés). 1989-ben 38% mondta azt, hogy a kézműipar rosszul fizet, ez a vélemény 2008-ra 65%-ra módosult (27%-os növekedés). 1989-ben 22% vélekedett úgy, hogy a kézműiparnál bizonytalanabbak a munkahelyek, 2008-ban 57% érezte így (35%-os növekedés). 1989-ben 34% vélte, hogy a kézműiparnak alacsony a szociális elismertsége, 2008-ban már 50% látta így (16%-os növekedés). Ezeken az adatokon belül a 14-18 éves korosztály megítélése lényegesen rosszabb főleg abban a kérdésben, hogy csökkent a kézműipar társadalmi elismertsége, és a legmagasabb értékeknél van abban kérdésben, hogy rosszul fizet és bizonytalanok a munkahelyek.

-          Az egyes ágazatok gazdasági fontosságánál 86% a nagyipart, 85% a kereskedelmet, 78% a szolgáltatásokat, 70% a kézműipart és 49% az állami tevékenységet ítélte meg fontosnak. Ezen belül azonban a 14-18 éves korosztálynál a 70%-os kézműipari szám alig haladja meg az 50%-ot.

-          Arra a kérdésre, hogy vonzó-e a kézműiparnál dolgozni, a nyugdíjasok 73%-a, a tanulók 48%-a adott pozitív választ.

-          Arra a kérdésre, hogy milyen területen dolgoznának vagy tanulnának a legszívesebben, az összlakosság 26%-a választaná a kézműipart, 27%-a a szolgáltatási szektort, 27%-a az állami és közhivatali állásokat, 15% a nagyipart és 11% a kereskedelmet. Ha azonban megnézzük, hogy milyen választ adott erre a 14-18 éves korosztály, akkor ott már csak 19% választaná a kézműipart, 24% a szolgáltatásokat, 20% az állami és közhivatalt, 19% a nagyipart és 28% a kereskedelmet.

Természetesen igen sok pozitív megállapítás is történt a kézműiparral kapcsolatban a felmérés során:

-          A megkérdezettek 95%-a vélte úgy, hogy a kézműipar örömet okoz a munkában, 93%-a gondolta, hogy jó kereseti lehetőségeket jelent, 91% szerint minőségi, magas értékű munkát állít elő, 87% szerint jó továbbképzési lehetőségei vannak, 85% szerint jó felemelkedési lehetőséget jelent, 80% szerint önálló munkavégzésre ad lehetőséget, 77% az állandó kapcsolati lehetőséget emelte ki az emberekkel, 73% az alkotó munkavégzésre utalt, 71% a felelősségteljes munkavégzést emelte ki. Csak 43% gondolt arra a lehetőségre, hogy vállalkozást kellene alapítani.

-          Arra a kérdésre, hogy milyen a kézműipar, 90% válaszolta azt, hogy barátságos, 83% szerint gondoskodó, 80% szerint egyénileg foglalkozik az ügyfelekkel, 79% szerint megbízható, 73% szerint haladó gondolkodású és 73% szerint változatos. Ezek az értékek szinte mindegyike magasabb, mint 1989-ben, kivéve két területet, a haladó gondolkodást és a változatosságot. Ezen a két területen a megítélés kissé romlott.

Végül néhány adat arról, milyen kép él a társadalomban a kézműiparról:

-          83% szerint a kézműipar büszke lehet arra, amit létrehoz, 74% szerint jól elérhető a fogyasztók számára, 73% szerint megőrizte a tradicionális értékeit, 73% szerint szimpatikus, 67% szerint minőségileg magas értékű munkát végez, 63% szerint elkötelezett és szorgalmas munkatársai vannak, 63% szerint a jövő felé forduló, 60% szerint szociálisabb gondolkodású, mint a nagyvállalatok, 57% szerint túl drága.

Ha azonban megvizsgáljuk a 14-18 éves korosztály válaszait ugyanezekre a kérdésekre, a százalékok 10-20%-kal alacsonyabbak. Az ifjúság kiugróan negatívabb választ adott a jövő felé forduló és a szimpatikus kérdésekre és lényegesen nagyobb arányban drágának tartja a kézműipart.

-          55% látta úgy, hogy a kézműipar társadalmi felelősséget vállal magára, 51% szerint van köze a modern technikához, 50% szerint kínál emberibb munkakörülményeket, mint más gazdasági ágazatok, 48% szerint gyors és megbízható, 39% szerint segít a környezetet megvédeni, 38% szerint jók az árai, 26% szerint kínál jó kereseti lehetőségeket és 13% szerint régimódi.

A 14-18 éves korosztály megítélése azonban itt is 10-20%-kal negatívabb. Lényegesen negatívabban ítélték meg a kézműipart abban, hogy van-e valami köze a modern technikához, hogy részt vesz-e a társadalmi felelősségvállalásban, hogy védi-e a környezetet. Ugyanakkor egy ponton érdekes módon az átlagnál némileg pozitívabb a véleményük: úgy érzik jobbak a kereseti lehetőségek. De ezt is csak összességében mintegy 30% látja így.

-          Arra a kérdésre, hogyan látják a kézműipart, mint gyakorlati képzőt, 60 % válaszolt úgy, hogy egy kézműipari szakmával az embert elismerik a társadalomban, 52% szerint kínálnak ezek a szakmák jó kilátásokat a jövőre, 35% szerint talál valaki a kézműipari kiképzés után biztosan munkahelyet, 27% szerint tanítja meg a kézműipar, hogyan lehet vállalkozást alapítani, 10% szerint nem kell ma kézműipari szakmát tanulni.

A 14-18 éves korosztály válaszai mindenhol negatívabbak. A fiatalok között lényegesen többen látják úgy, nem ismeri el a társadalom a szakmákat, nincsenek jó jövő kilátások, ha valaki szakmát tanul, nem talál munkahelyet és így nem kell szakmát tanulni.

Ezek az adatok a német kézműipart a helyzet alapos átgondolására késztették. Látható, hogy az egész társadalom kis mértékben rendelkezik információkkal a kézműiparról, az elképzelések nagy része nem felel meg a valós helyzetnek és különösen drámai a kép a fiatalabb korosztályoknál. Míg a kézműipar valós társadalmi és gazdasági szerepe meghatározó, addig az erről alkotott társadalmi kép ezt nem tükrözi vissza. Így az emberek, a családok és főleg az ifjabb korosztályok egyáltalán nem ismerik a kézműipari tevékenység hasznosságát, társadalmi fontosságát, foglalkoztatási szerepét, képzési szerepét, vagy ezt messze alábecsülik. Ezek a tendenciák az elmúlt 10 évben felerősödtek. Ehhez jönnek még a demográfiai problémák is, a fiatalabb korosztályok tényleges csökkenése. Ez a tendencia azt jelenti, hogy a társadalom egyre nagyobb része fordul el a kézműipartól, miközben minden nap használja és igénybe veszi, csak nem tudja, hogy az kézműipar.

A német kézműipar szerint ezt a káros tendenciát nem lehet tétlenül nézni. Tenni kell azért, hogy a társadalomban, főleg a fiatalabb korosztályokban ismét helyes kép alakuljon ki a kézműiparról. Kihangsúlyozták azonban, hogy a társadalom jelentős részének pozitív véleménye van a kézműiparról, erre kell a jövőben alapozni.

A német kézműipar az elérendő célokat az alábbiakban határozta meg:

-          A kézműipart gyorsan és jelentős mértékben láthatóbbá kell tenni a társadalom számára

-          A gazdasági jelentőségét, a sokoldalú szerepét be kell mutatni

-          Súlyát növelni kell a politikánál és a médiánál

-          Meglepő érvekkel fel kell kelteni az ifjúság kíváncsiságát a kézműipar iránt

-          A kézműipar fogalmát össze kell kötni a modern technológia és jövő iránti érzékenység fogalmakkal

-          A képzés vonzerejét növelni kell

-          Az árak és a teljesítmények minősége közötti kapcsolatot érthetőbbé kell tenni

-          Büszkeségre, öntudatra kell ébreszteni a kézműipart, erősíteni a motivációt.

-          Javítani kell a decentralizált és szakmairányú kezdeményezések keretfeltételeit

A Német Kézműipari Központi Szövetség egy munkabizottságot hívott életre és eldöntötte, hogy országos kampányt indít a kézműipar társadalmi megítélésének javítására. Ebben csak követte a francia kézműipar példáját. A francia társadalomban hasonló jelenségek érzékelhetők, ezért a francia kézműipar már ezt megelőzően megindította országos kampányát „L’Artisanat - Premiere Entreprise de France”, A kézműipar - Franciaország legnagyobb vállalkozása jelszóval. A kampányt tíz évre tervezik, és évente mintegy 10 millió eurót fordítanak a kampány céljaira.

A német hasonló kampány 2010. január 01-én kezdődik, és évente kb. ugyanekkora összeget fordítanak a kézműipar megítélésének javítására. A kampány részletei most vannak kidolgozás alatt.

Az a tény, hogy az EU két vezető hatalmának kézműipara sürgős tennivalókat lát a társadalmi kommunikáció területén a kézműipar érdekében arra figyelmeztet: Magyarországon is fel kell mérni a valóságot és ki kell jelölni a tennivalókat. A IPOSZ, mint a magyar családi és mikro vállalkozások legnagyobb országos képviselője, különböző szinteken mindig is foglalkozott a fent említett problémákkal, de nem jött még létre egy kommunikációs stratégia. Meg kell vizsgálni a magyar sajátosságokat és mérlegelni kell hasonló kampány megindításának feltételeit.