EU HÍRLEVÉL 2009/08 A duális képzés prioritásai Németországban és Ausztriában

2009. szeptember 17-én az Ipartestületek Országos Szövetségének szervezésében, a Hans Seidel Alapítvány támogatásával sikeres nemzetközi szakképzési konferencia került megrendezésre Budapesten. A konferencia célja a duális szakképzés legjobb gyakorlatainak áttekintése és a magyar duális szakképzés helyzetével történő összehasonlítása volt.

A konferencián előadást tartott a Kis és Középvállalkozások Európai Szövetségének elnöke Toifl úr, a német és az osztrák kézműipar legfelső vezetői. / ZDH részéről Schwannecke főügyvezető, Bajor Kézműipari Kamarai Szövetség részéről Traublinger elnök,a Szász Kézműves Kamara részéről Dirschka elnök, az NRW Kézműipari Kamarai Szövetség részéről Nolten főügyvezető, Osztrák Gazdasági Kamara Gewerbe Sektion részéről Heindl Obmann./ A magyar helyzetet a Munkaügyi és Oktatási Minisztérium részéről Nagy László, az NSZFI főigazgatója, az Oktatási Minisztérium részéről Klész Tibor titkárság vezető, a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara részéről Szilágyi János igazgató értékelte. Az IPOSZ álláspontját Szücs György elnök és Solti Gábor igazgató mutatta be. A konferencia témája volt továbbá a Pécsett bajor képzési programok alapján működő duális szakmai képzési forma bemutatása is.

A nemzetközi előadások lényegét az alábbiakban lehet röviden összefoglalni:

-          Schwanecke ZDH főtitkár elmondta, hogy a duális képzésű országokban kimutathatóan kisebb a munkanélküliség. A duális képzés fő faktorai a szakmaiság, a piac orientáltság, az iskola és képző üzem rugalmas együttműködése, a szakmai vizsga fontossága és a konszenzus elve, ami azt jelenti, hogy a szakmai szervezetek, a szakképző intézmények és a kormány egyetértéssel alakítják ki az egész országban érvényes minimum szakmai elvárásokat. Véleménye szerint a duális képzés alkalmasabb a foglalkoztatási problémák megoldásának segítésére, mint más képzési formák, és a rugalmasság őrzője. A részképzések nem segítenek, az európai mobilitást is segítő, széles és általános szakmai képzésre van szükség, amely lépést tart a technológia gyors fejlődésével. Leginkább válság időszakban kell a képzésre hajlandók és a képzésre vállalkozók lehetőségeit növelni, segítve ezzel egy új konjunktúra kialakulását.

-          Traublinger elnök bemutatta a duális képzés történelmi előzményeit és azt az utat, amelyet egy bajor fiatal végig jár, ha a duális szakképzést választja. A fiatalok a 9 osztályos iskolai képzésben már 10 éves korban eldöntik, gimnázium felé, a reáliskola felé vagy a szakmai képzést jelentő főiskolai képzés felé fordulnak. A 7. osztálytól lehetséges, a 8. osztálytól kötelező a főiskolai képzésben a gyakorlati képzés megkezdése. A 9. osztályt követően pedig tanulószerződést köthetnek. A duális képzés előnye, hogy a gyakorlati készségeket és képességeket fejleszti, élő környezetben szocializálja a tanulót, csoportmunkára, pontosságra, absztrakt és tervező gondolkodásra, kreativitásra és kommunikációs képességre nevel. A tanuló megtanulja, hogyan működik a valós gazdaság, gondolkodásában erősödik a rugalmasság és a cselekvő képesség. Azt is megtanulja, hogy cselekedeteiért felelősséget kell vállalnia. A bajor tanulók egy-két napot töltenek hetente az iskolában, a többit a műhelyben. Utalt még arra, hogy a mestervizsga letételével a tanuló tovább léphet bármilyen felsőbb iskola felé. Összességében a társadalom egy használhatóbb fiatalt kap, mint a tiszta akadémikus képzéseknél.

-          A szász kézműipar elnöke Dirschka úr bemutatta, hogy a szász kézműipari üzemek száma 58166, ezek 330.000 embert foglalkoztatnak és 21.000 tanulót képeznek. Minden hatodik üzem képez tanulót. /Magyarországon a vállalkozások összlétszámának 2 %-a képez tanulót./ Demográfiai és társadalmi okok miatt azonban a tanulók száma folyamatosan és jelentősen csökken. 2008-ban a Német Kézműipari Szövetség országos felmérést végzett, hogy a társadalom és főleg a fiatalok mennyire ismerik a kézműipart és mi a véleményük róla. A szász elnök ebből a tanumányból idézett néhány számot. Az eredmény azt mutatja, hogy a társadalom és az ifjúság szinte egyáltalán nem ismeri a kézműipart, hamis képe van róla, és a kereseti lehetőségeket sem ismeri. Ezért a kézműipar megismertetése, előnyeinek hangsúlyozása kiemelt feladat, a szász kormány erősítette az iskola és a gazdaság kapcsolatát ennek érdekében. A szász kézműves kamara 25 iskolával kötött együttműködési megállapodást, erősítik a pályaorientációt. Az iskolák 14 napra a kézműves képző központokba küldik a tanulókat, itt megismerik a szakmákat és készség felmérést végeznek náluk Az elmúlt iskolai évben 900 tanulót fogadtak ezek a központok. Második lépcsőben tervezik a tanulók és a konkrét üzemek közötti konkrét kapcsolat felvételének segítését. /Meg kell jegyezni, hogy az IPOSZ ipartestületei már megkezdték a Zánkai projekt támogatásával ezt a konkrét kapcsolatfelvételt. / A szász kamara fontos szolgáltatása, hogy segít a vállalkozásoknak megfelelő tanulókat találni és segíti a tanulókat is, hogy találjanak megfelelő gyakorlati képző helyeket.

-          Az NRW kézműipar főügyvezetője Nolten úr arról beszélt, hogy egy gyorsan változó világban, ahol a technológia naponta fejlődik, egyre nehezebb éles határvonalat húzni a szakmai elmélet és gyakorlat között. Mindkettő hasonlóan fontos. A német duális rendszer jó példa az elmélet és gyakorlat együttélésére, ezt az együttlétet folyamatos fejlesztés és változás jellemzi. A szakmai elmélet mind a tanuló képzésben, mind a mestervizsgáknál az utóbbi években jelentős változáson ment át: gyakorlat orientáltabb lett. Az elmélet tehát arra koncentrál, hogy megtanítsa a gyakorlati végrehajtáshoz szükséges elméleti lépéseket: megrendelés felvétel, ár kalkuláció, munkamenet tervezés, utókalkuláció, számla kitöltés, könyvelés stb. A kézműipar nem nagyipar, ahol mindig ugyanazt a munkafolyamatot kell gépesítve elvégezni, hanem minden megrendelés, minden feladat más és komplex egyedi megközelítést, gondolkodást igényel. Ezt kell az elméletnek megtanítania. A szakmai elmélet is úgy alakult, hogy azt rögtön ki kell próbálni a gyakorlatban, ez a duális képzés előnye. Hangsúlyozta, hogy a duális képzésben az elmélet és gyakorlat arányát tekintve a 3 éves képzésnél a döntő hangsúlyt a gyakorlatra kell helyezni. Az iskola csak 1-2 nap hetente, az is a szakmák igényei szerint blokkosítva van. Figyelembe kell venni, hogy a gyakorlat is tele van az üzemben elméleti mozzanattal: eljárásokat tanul, szabványokat, munkabiztonsági előírásokat, EU- előírásokat stb. Az elméletnek tehát megvan a szerepe, de ez nem mehet annak a rovására, hogy a tanuló az üzemben ne tudja megoldani a gyakorlati feladatait.

-          Az UEAPME elnöke Toifl úr utalt arra, hogy ma a társadalomban akadémiai végzettséggel is egyre többen kezdenek vállalkozást. A minőség azonban azok oldalán áll, akik szakmunkás vizsgát és mestervizsgát tettek. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a duális képzés mellett sok európai országban létezik más típusú szakmai képzés is /Pl az északi országok/ és ezek alapján is működnek a gazdaságok. Kihangsúlyozta a felnőtt képzés egyre növekvő jelentőségét a duális képzés mellett. Az osztrák kamara például több ezer embert foglalkoztat, akik kizárólag a felnőtt képzéssel foglalkoznak.

-          Az osztrák kézműipar részéről Heindl úr elmondta: a duális képzés súlypontja az üzem. Fontos azonban, hogy ebben az üzemben, ahol képeznek megfelelő infrastrukturális és személyi háttér legyen. Gyorsan változik a technika, pedagógiai képességekre is szükség van. Ezért a duális képzés nélkülözhetetlen szereplői azok a képző központok, amelyeket a szakmák üzemeltetnek és amelyek feladata, hogy olyan kiegészítő szakmai ismereteket adjon amelyeket a kis üzemekben nem lehet megszerezni. A képzés nemzetközivé válik, a nemzetközi csere erősödik, ezért régiókon túlmutató képességek és nyelvismeret fejlesztésére van szükség. Törekedni kell az EU országoknak a szakmai képzések kölcsönös elismerésére, ez azonban nem történhet a minimum ismeretek alapján, hanem a legmagasabb optimális tudás alapján. A társadalom túl akadémikussá vált, társadalmi céllá vált a  törekvés  a magasabb  iskolák felé, miközben az érettségizettek fele nem alkalmas használható gazdasági tevékenység folytatására. A szakmunkás image erősítése egész Európában és minden szakmában kulcskérdés. Az EU túlzott előírásai elveszik sok szakmában a kedvet a szakma művelésétől. A tanulók az általános képzésben a legalapvetőbb ismereteket sem szerzik meg, pedig erre nagy szükség lenne, mert az osztrák kézműiparban minden kilencedik munkatárs az üzemekben tanuló. A nagyiparban minden 25. munkatárs tanuló.  Társadalompolitikai feladat tehát a kézműipari képzés segítése.  A kézműiparban vannak kiemelt szakmák: a nők fele összesen 3 szakágban dolgozik, míg a férfiak 20 százaléka dolgozik 3 szakágban / gépjármű, elektronika, fémipar/. Vidéken ma jobban tanulnak szakmákat, mint a nagyvárosokban. A kézműipar jövendő fontos területeinek tartotta Heindl úr a szolgáltatásokat,  az egészség megőrzés , wellness területét, az öregek gondozásához kapcsolódó szolgáltatásokat /öregszik a társadalom/ és a műszaki szerviz szolgáltatásokat / a gyors technológiai fejlődést az átlag ember egyre nehezebben tudja követni./  Végül nagy hangsúllyal beszélt az osztrák Obmann arról, hogy a politikusok minden országban könnyen garanciákat adnak a tanulóknak, hogy lesz mindenkinek gyakorlati képző helye. Ezt a gazdaság azonban csak akkor tudja biztosítani, ha megvannak ennek az anyagi és egyéb feltételei.

-          A magyar kamara igazgatója utalt arra, hogy míg Németorazágban átlagban az üzemekben eltöltött gyakorlati idő a 3 év alatt egy év hét hónap, addig Magyarországon egy év három hónap. A végzett szakmunkás tanulók 36%-a tud csak Magyarországon rögtön elhelyezkedni, ez a szám Németországban 50% felett van. A szakképzés során a tanulók 30%-a lemorzsolódik, és évente 25 000 fiatal nem szerez Magyarországon semmilyen szakképzést.

A konferencia jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az IPOSZ pontosabban meg tudja fogalmazni a magyarországi duális képzés erősítése érdekében tett javaslatait, és ezeket jól működő példákkal tudja alátámasztani. Az IPOSZ ebben a kérdésben erősíteni kívánja az együttműködést és a munkamegosztást a Magyar kereskedelmi és Ipar Kamarával. Az IPOSZ főleg a 10 fő alatti családi és mikró vállalkozások érdekében kíván szakképzési szolgáltatásokat működtetni.

Megállapítást nyert, hogy a magyar duális szakképzésnek több évszázados hagyományai vannak, ez a szakképzési forma ma is létezik Magyarországon és színvonala  Európában is a jobbak közé sorolható. Megerősítése és további fejlesztése azonban több szempontból is indokolt. Javítani kell a gyakorlati képzés arányát a működő vállalkozásoknál az iskolai tanműhelyi képzéssel szemben. Modernebb szakmai elméleti és gyakorlati anyagokat kell a gazdasággal együtt kidolgozni, a német és osztrák példákhoz hasonlóan új alapokra javasolt helyezni a szakiskolák és a gazdaság kapcsolatát. A képzést segítő szolgáltatásokat fejleszteni kell, főleg a családi és mikró vállalkozások számára, és ebben nagyobb  szerepet kell adni az országos hálózattal rendelkező szakmai szervezeteknek, mint amilyen az IPOSZ is. Fokozni kell a pályaorientációs tevékenységet már korán, a 7.-8. osztályban, a társadalom, a családok és a fiatalok meggyőzését annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a jövőben is a társadalom számára fontos termelő és szolgáltató kézműipari szakmákban az utánpótlást. Jobban kell ösztönözni a vállalkozásokat, főleg a családi és mikró vállalkozásokat, hogy kössenek tanuló szerződést és kapcsolódjanak be a képzésbe. Ehhez azonban tovább kell javítani a tanulótartás feltételeit, és csökkenteni kell az ezzel kapcsolatos bürokráciát.

Az a jelenleg folyamatban lévő törvényi rendelkezés, amely alternatív módon a 8 osztály elvégzése után lehetővé tenné  3 éves szakképzés megindítását is 87 szakmában, megnyithatja a további fejlődés lehetőségét a duális képzés területén. Az IPOSZ a külföldi példák alapján egyértelműen ezeket a törekvéseket támogatja, és munkájában folyamatosan támaszkodni fog német, osztrák és más európai kézműves partner szervezetek tapasztalataira.

A nemzetközi konferencia ráirányította a figyelmet néhány olyan kérdésre, amelyek nem csak Magyarországon, hanem különböző mértékben minden európai országban felmerülnek és mindenki keresi rá a választ. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:

-          Mindenhol csökken abszolút értelemben az iskolába járó fiatalok száma. Öregszik a társadalom, így emiatt is csökken a szakképzés utánpótlási bázisa.

-          A társadalom túlzottan „akadémikussá” vált. Mindenki törekszik a magasabb iskolai végzettség felé, anélkül, hogy vizsgálná a képzés társadalmi hasznosságát és az elhelyezkedési lehetőségeket. Ezért minden erővel erősíteni kell a „reál” életpálya megismertetését, a szakmunkás tevékenység társadalmi presztízsét vissza kell állítani. Sajnos az EU előírások is fokozzák a szakmunkás képzésre terhelődő bürokráciát, a túlzott biztonsági, egészségügyi és egyéb előírások pedig csökkentik a tanulótartási kedvet.

-          A legjobb támogatási törekvések sem helyettesíthetik a gazdasági konjunktúrát. Ha nincs gazdasági fejlődés, nincs elég gyakorlati képzőhely. Ezért olyan gazdaság politikára van szükség, amely segíti a családi és mikró vállalkozások fejlődését, ez azonnal hozzájárul a gyakorlati képzőhelyek sokasodásához is.

-          Mindenhol gond az általános iskolai képzés nem megfelelő színvonala. Eltűnt az általános képzésből a gyakorlati tevékenységre, a munkára nevelés, ezért általános iskolai reform kell. Az általános képzésben felmerülő hiányosságokat nem tudja a szakiskola megoldani.

-          A vezető európai országokban új típusú viszony alakult ki a szakiskolák és gyakorlati képző műhelyek között. Egyedi szerződések alakulnak ki közöttük, amelyek hozzáigazítják a képzési modulokat a tanuló képességeihez és az adott gazdasági térség sajátosságaihoz. Ezt a tapasztalatot Magyarországon is figyelembe kell venni.

-          A képzés nemzetközivé válik, ezért erősíteni kell a régiókon túlmutató, egész Európában használható képességek fejlesztését, a nyelvképzést és a tanulócsere intézményrendszerét.

Az IPOSZ szakképzést segítő irodák felállításával kívánja szolgáltatások sokaságát működtetni. Országos hálózata, több mint 200 helyen működő területei és szakmai ipartestületei ehhez megfelelő hátteret nyújtanak. Ezek a szolgáltatások főleg a családi és 10 fő alatti mikró vállalkozásoknak akarnak segíteni szakképzési gondjaik megoldásában. A teljesség igénye nélkül néhány fontos szolgáltatási terület is megnevezésre került a konferencián. Ezek a következők:

-          Pályaorientációs rendszer működtetése, hozzájárulás a szakmák presztízsének erősítéséhez.

-          A tanulószerződések népszerűsítése, megkötésük adminisztratív támogatása, bekapcsolódás a gyakorlati képzőhelyek ellenőrzésébe, egy a vállalkozások számára elfogadhatóbb tanulószerződési konstrukció kialakítása.

-          A tanulók foglalkoztatásával visszaigényelhető költségek kérdése. A visszaigénylési lehetőségek megismertetése, a visszaigénylések végzésének adminisztratív támogatása.

-          A szakmunkás vizsgabizottsági tagok delegálása, megfelelő képességű, szakmai gyakorlattal rendelkező jelentkezők felkutatása és továbbképzése, az új moduláris OKJ által megkövetelt új vizsgáztatási módra való felkészítés.

-          Gyakorlati képzésre alkalmas vállalkozók felkutatása, a tanulószerződés bázisának szélesítése.

-          Az új moduláris OKJ megismertetése, a bekapcsolódás abba a szakmai munkába, amely hozzáigazítja a duális képzés követelményeit az új moduláris OKJ-hez.

-          Bekapcsolódás abba a munkába, amellyel rendszeresen gyűjtik a jövőben a családi és mikró vállalkozásokra vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy a strukturális alapok megfelelő arányban elérjék a családi és mikró vállalkozásokat. Legalább olyan arányban, amennyire a foglalkoztatáshoz hozzájárulnak.

-          A térségi integrált szakképző központokkal /TISZK/ és a szakiskolákkal való kapcsolat tartása.

-          Bekapcsolódás a térségi foglalkoztatási paktumok végrehajtásába.

A konferencia végén megállapítást nyert, hogy kívánatos a kézműves szervezetek közötti rendszeres kapcsolat tartás és közös programok végrehajtása.

Külön köszönetet mondtunk a Hans Seidel Alapítványnak a támogatásért. A pécsi iskolával tovább folytatjuk az eddigi kapcsolatok elmélyítését.