EU HÍRLEVÉL 2009/09 Az Európai Bizottságról

A Bizottság az Unió egészét képviseli, függetlenül a nemzeti kormányoktól. Javaslattervezeteket készít európai jogszabályokra, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt. A hatalmi ágak közül leginkább a végrehajtó hatalomra hasonlít, a Parlament és a Tanács döntéseinek a végrehajtásáért felelős. Az Európai Unió politikáit hajtja végre, annak programjait irányítja és a pénzalapokkal gazdálkodik. A Bizottságot a Parlament elszámoltathatja, a Parlamentben a Bizottságnak válaszolnia kell a képviselők kérdéseire.

Sok - több mint 23.000 - köztisztviselő és szerződéses alkalmazott dolgozik a Bizottságnak, a tisztviselőktől kezdve a szakértőkön keresztül a tolmácsokig. A Bizottság székhelye Brüsszel, a Berlaymont nevű épület, ami a Tanáccsal szemközt áll a Schumann téren.

Az Európai Bizottságot, hasonlóan Tanácshoz és a Parlamenthez, az Uniót megteremtő Alapszerződések hozták létre. Az ezeket módosító, aktualizáló szerződések közé tartozik a Nizzai és Lisszaboni szerződés is. Az alább leírtak a jelen állapotot tükrözik, amelyről tudni lehet, hogy csak hónapjai vannak hátra. E sorok írásának pillanatában a Bizottság a Nizzai szerződés alapján működik, de az a nagyon közeli jövőben meg fog változni és a Lisszaboni szerződés változtatásai lépnek életbe.

A Nizzai szerződés szerint a következőképpen áll össze a Bizottság: új Bizottságot ötévente állítanak össze, az európai parlamenti választásoktól számított hat hónapon belül (2009-ben ez június 4. és 7. között zajlott). A tagállamok kormányai megállapodnak, hogy ki legyen a Bizottság elnöke. A Parlament hagyja jóvá ezt az elnökjelöltet, aki ezután a tagállamokkal karöltve kiválasztja a Bizottság többi tagját. A Tanács minősített többséggel fogadja el a jelöltek listáját, akiket ezután a Parlament meghallgat, majd szavaz az egész testületről. Ha a Parlament jóváhagyja az egész Bizottságot, akkor azt a Tanács hivatalosan kinevezi.

Az Európai Bizottság fő feladatai a következők: törvényeket javasol a Parlamentnek és a Tanácsnak, végrehajtja az Unió politikáját és költségvetését, érvényesíti az európai jogot (az Európai Bírósággal együttműködve) és képviseli az Európai Uniót nemzetközi szinten.

Az új európai jogalkotási javaslatok előterjesztése a Bizottság felelőssége, övé a „kezdeményezés joga”. Ezeket a javaslatokat az Unió és annak polgárai jogainak a védelmében kell kidolgoznia és a Parlament és a Tanács elé terjesztenie (nem pedig egyes országok vagy vállalatok érdekeinek megfelelően). A Bizottságnak fel kell térképeznie z új helyzeteket és problémákat és a javaslattétel előtt mérlegelnie kell, hogy az uniós jogalkotás-e a legjobb megoldás ezek kezelésére. A helyzet feltérképezésének érdekében a Bizottság folyamatosan konzultál a különböző érdekcsoportokkal és két tanácsadó szervvel – a Régiók Bizottságával és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal – ezenkívül kikéri a nemzeti parlamentek és kormányok véleményét is.

A közösségi jog egyik általános jogelve a „szubszidiaritás elve”. Eszerint a problémákat a lehető legalacsonyabb szinten kell kezelni, azaz ezt a gondolatot tovább vive, a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebbi szinten kell meghozni. Ezért a Bizottság csak akkor tesz javaslatot az uniós szinten történő beavatkozásra, ha kérdést nem lehet helyi, regionális vagy nemzeti szinten jobban kezelni. Ha a Bizottság megítélése szerint uniós jogszabályra van szükség, akkor javaslatot dolgoz ki a probléma megoldására, amely az érdekek legszélesebb körét elégíti ki. Annak az érdekében, hogy ez a javaslat valós adatokon alapuljon a Bizottság, különböző csatornákon keresztül – bizottságok, csoportok stb.- konzultációt folytat szakértőkkel, valamint hatásvizsgálatok készülnek.

Mint az Unió végrehajtó testületének, az Európai Unió költségvetésének a kezelése és végrehajtása is a Bizottság a felelőssége. A tényleges kifizetéseket nagyrészt a nemzeti és helyi hatóságok végzik, de a Bizottság felügyeli azt. A költségvetéssel kapcsolatban fontos megemlíteni az Európai Számvevőszéket, a Bizottság külső ellenőrét. Ez egy luxemburgi székhelyű szervezet, amelyik ellenőrzi, hogy az adófizetők pénzéből képződő EU alapokat szabályszerűen szedik-e be és használják fel. A Számvevőszék éves jelentése alapján engedélyezi a Parlament a Bizottságnak, a költségvetés végrehajtását.

A Parlament és a Tanács által elfogadott politikákat is a Bizottság irányítja. Példaképpen, a legfontosabbak egyike a közös agrárpolitika. A versenypolitika keretében például, a Bizottság engedélyezi vagy megtiltja vállalatok összeolvadását, vagy ellenőrzi, hogy a tagállamok nem támogatják-e versenyt korlátozó módon saját iparaikat.

Az Európai Bizottság ezen kívül rengeteg programot irányít, a vidékfejlesztéstől az élethosszig tartó tanuláson át a diákcsere programokon keresztül a regionális fejlesztésig.

A Bizottság gondoskodik arról – az Európai Közösségek Bíróságával karöltve -, hogy az EU jogszabályait mindegyik tagállamban megfelelően alkalmazzák. Ellenkező esetben jogsértési eljárást alkalmaz, melynek során először hivatalos levélben közli az adott kormánnyal, hogy álláspontja szerint miben tér el az uniós szabályozástól, valamint határidőt szab meg, amikorra az adott államnak részletes választ kell adnia felvetésre. Amennyiben az eljárás nem jár eredménnyel, a Bizottság a Bíróságnak továbbítja az ügyet, amelynek ítéletei a tagállamokra és az uniós intézményekre nézve is kötelező érvényűek.

A Bizottság képviseli az Uniót nemzetközi fórumokon (mint például a Kereskedelmi Világszervezet - WTO), illetve nemzetközi megállapodásokat köt az európai unió nevében.

A Bizottság munkáját a Főtitkárság koordinálja, élén a Főtitkárral, aki az Elnöknek felelős. A Bizottság állománya (az alkalmazottak) főigazgatóságokba (Directorate – General, azaz DG) és szolgálatokba szerveződik. Ezeknek az élén főigazgató áll, aki az adott szakpolitikáért felelős biztosnak tartozik felelősséggel. Azt, hogy melyik biztos melyik területért felelős, a Bizottság elnöke dönti el. (A főigazgatóságok és különböző szolgálatok (összesen több mint negyven!) felsorolása a szöveg végén)

Az új jogszabálytervezeteket a főigazgatóságok fogalmazzák meg, de csak a Bizottság döntésével lesz belőlük javaslat. A javaslat tervezetet a területért felelős biztos ismerteti a Bizottsággal és a Bizottság együttesen fogadja el. Így, amikor egy javaslatot elfogad a Bizottság (azaz jelenleg 27 biztosból 14 támogatja) azt attól kezdve az egész testület támogatja. A javaslat ezután kerül a Parlament és a Tanács elé.

Egy javaslat kialakulásának a menete körülbelül a következő:

Amikor a Bizottság úgy ítéli meg, hogy európai szintű jogszabályra van szükség, akkor a területért felelős főigazgatóság kimerítő konzultációba kezd az érdekelt felekkel (az iparokkal, gazdálkodókkal, a tagállamok minisztériumaival, szakmai szervezetekkel stb.), aminek alapján kidolgoz egy javaslatot. Ezt aztán házon belül is megvitatják a Bizottság egyéb szervezeteivel, majd az eredményt ellenőrzi a Jogi szolgálat és a Főtitkárság. A kész javaslatot felveszik a Bizottság ülésének napirendi pontjai közé és ha a Bizottság elfogadja, akkor a Tanács és a Parlament elé kerülhet.

A jelenlegi Bizottság elnöke José Manuel Barroso, akit a következő Bizottság elnökének is megválasztottak. A régi – új szabályozás szerint 27 biztos van, azaz tagállamonként egy. A magyar biztos Kovács László, aki az adózás és vámunió területéért felel. (A biztosok felsorolása a szöveg végén)

A Nizzai szerződés szerint Románia és Bulgária csatlakozása után, amikor a tagállamok száma 27-re emelkedett, le kellett volna csökkenteni a biztosok számát, hogy kezelhetőbb legyen maga a Bizottság és attól fogva olyan rotációs rendszerben kellett volna betölteni a lecsökkentett számú helyeket, amely méltányos a tagállamok számára. Az ír fiaskó miatt – ahol népszavazáson elbukott a Lisszaboni szerződés – ezen változtatni kellett, így alkuk során az egy ország egy biztos elv visszakerült a szerződésbe. Emiatt húzódik az új Bizottság felállítása, mert nem lenne érdemes felállítani azt egy olyan rendszer szerint, amiről tudjuk, hogy szinte azonnal megváltozik. Ennek köszönhető, hogy a régi Bizottság marad a helyén, előreláthatólag év végéig.

Az új Bizottság felállásának időpontja bizonytalan, nagymértékben függ a Lisszaboni szerződés ratifikálásának időpontjától. Ezt eddig Csehország kivételével minden tagállam megtette. A mélyebb integrációt ellenző cseh elnök Václav Klaus nem hajlandó ratifikálni a Lisszaboni szerződést, annak ellenére, hogy a cseh parlament azt már elfogadta. A cseh elnök ezt azzal magyarázta az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Svédország miniszterelnökének, hogy a Lisszaboni szerződéssel kötelező erejűvé válna az Európai Unió Alapjogi Chartája. Ez Klaus szerint azzal a veszéllyel járna Csehország számára, hogy a Bene¹ - dekrétumok alapján kisemmizett szudétanémetek kártérítést követelhetnének a Cseh Köztársaságtól. Azt maga Klaus is elismerte, hogy a Lisszaboni szerződés ratifikálásának folyamata túlságosan előrehaladt ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni, így jelen állapot szerint, 2010 januárjára a cseh ratifikációs okmány is megérkezik az Uniós szerződések tárolásának helyére, Rómába. Ezzel az utolsó aktussal hatályba lép az Unió működését hatékonyabbá tevő Lisszaboni szerződés.

Az EurÓpai Bizottság biztosai:

 

1. José Manuel Durão Barroso (portugál)    Elnök
2. Margot Wallström (svéd)            Alelnök / Intézményközi kapcsolatok és kommunikációs stratégia
3. Günter Verheugen (német)         Alelnök / Vállalkozáspolitika és ipar
4. Jacques Barrot (francia)             Alelnök / Igazságügy, szabadság és biztonság
5. Siim Kallas (észt)         Alelnök / Igazgatási ügyek, pénzügyi ellenőrzés és csalás elleni küzdelem
6. Antonio Tajani (olasz)    Alelnök / Közlekedés
7. Viviane Reding (luxemburgi)       Információs társadalom és média
8. Stavros Dimas (görög)   Környezetvédelem
9. Joaquín Almunia (spanyol)         Gazdasági és monetáris ügyek
10. Joe Borg (máltai)           Tengeri ügyek és halászat
11. Janez Potoènik (szlovén)           Tudomány és kutatás
12. Olli Rehn (finn)  EU-bővítés
13. Kovács László (magyar)            Adózás és vámunió
14. Neelie Kroes (holland)   Versenypolitika
15. Mariann Fischer Boel (dán)        Mezőgazdaság és vidékfejlesztés
16. Benita Ferrero-Waldner (osztrák)           Külkapcsolatok és európai szomszédsági politika
17. Charlie McCreevy (ír)     Belső piac és szolgáltatások
18. Vladimír ©pidla (cseh)   Foglalkoztatás, szociális ügyek és esélyegyenlőség
19. Andris Piebalgs (lett)     Energia
20. Meglena Kuneva (bolgár)           Fogyasztóvédelem
21. Leonard Orban (román)  Többnyelvűség
22. Androulla Vassiliou (ciprusi)       Egészségügy
23. Catherine Ashton (brit)   Kereskedelem
24. Algirdas ©emeta (litván) Pénzügyi programozás és költségvetés
25. Pawel Samecki (lengyel)           Regionális politika
26. Karel De Gucht (belga)  Fejlesztés és humanitárius segítségnyújtás
27. Maro¹ ©efèoviè (szlovák)           Oktatás, képzés, kultúra és ifjúság

 

SZAKPOLITIKÁK (Főigazgatóságok), ÉS Szolgálatok

 

-        Adóügy és vámunió

-        A végrehajtó ügynökségek

-        Belső piac és szolgáltatás

-        Egészségügy és fogyasztóvédelem

-        Energiaügy és közlekedés

-        Foglalkoztatás, szociális ügyek és esélyegyenlőség

-        Gazdasági és pénzügyek

-        Tengeri ügyek és halászat

-        Igazságügy, szabadság és biztonság

-        Információs társadalom és média

-        Környezetvédelem

-        Kutatás

-        Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

-        Oktatásügy és kultúra

-        Regionális politika

-        Vállalkozáspolitika és ipar

-        Versenypolitika

 

KÜLSŐ KAPCSOLATOK

 

-        Bővítés

-        EuropeAid - Együttműködési Hivatal

-        Fejlesztés

-        Humanitárius segélyek

-        Kereskedelem

-        Külkapcsolatok

 

ÁLTALÁNOS SZOLGÁLATOK

 

-        Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)

-        Európai Közösségek Statisztikai Hivatala (Eurostat)

-        Főtitkárság

-        Kiadóhivatal

-        Közös Kutatóközpont

-        Tájékoztatás

 

BELSŐ SZOLGÁLATOK

 

-        Az Európai Bizottság adatvédelmi tisztviselője

-        Belső ellenőrzési szolgálat

-        Európai Szakpolitikai Tanácsadó Iroda

-        Egyéni Jogosultságok Kezelési És Elszámolási Hivatala

-        Fordítás

-        Informatika

-        Infrastruktúra és logisztika - Brüsszel

-        Infrastruktúra és logisztika - Luxembourg

-        Jogi szolgálat

-        Költségvetés

-        Személyzet és igazgatás

-        Tolmácsolás