IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE
HUNGARIAN ASSOCIATION OF CRAFTMEN'S CORPORATIONS
1087 Budapest, Luther utca 4-6. I. em. 3. ajtó Tel.: +36 1 354 31 40
E-mail: titkarsag@iposz.hu
E-mail: titkarsag@iposz.hu
Közlemények
Alkotmánybíróság állásfoglalása
a személyi jövedelemadó törvény vállalkozói kivétről és adójóváírásról szóló rendelkezéseinek Alkotmánybíróság előtti megtámadásáról
Az Alkotmánybíróság 2005. szeptember 27-én kimondta határozatában, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény l6.§ (4) bekezdésének első mondata, valamint a 33.§-a nem ütközik az Alkotmány 70/A.§-ába, ezért nem alkotmányellenes. A fenti rendelkezések megsemmisítését, és egyben az ez irányú indítványt, az Alkotmánybíróság elutasította.
Az Szja. törvény l6.§ (4) bekezdés első mondata szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.
Az Szja. törvény 33.§-a ugyanakkor magánszemélyek számára lehetővé teszi, hogy az adóévben megszerzett bér után a törvényben meghatározott mértékben adójóváírással csökkentsék a számított adójukat.
Az indítványozó szerint a fenti rendelkezések a munkából származó jövedelmek adóvonzatát illetően különbséget tesznek aszerint, hogy az állampolgárok a munkából származó jövedelmüket milyen jogviszony (munkaviszony vagy vállalkozás) keretében érték el. Az indítványozó szerint a szabályozás hátrányosan érinti az egyéni vállalkozókat és esélyegyenlőt1enséget teremt, ami sérti az Alkotmány 70/A.§ (3) bekezdését.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (3) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőt1enségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
Az Alkotmánybíróság indokolásában kifejtette, hogy az adójóváírásra jogosult magánszemélyek és a vállalkozói kivétre feljogosított egyéni vállalkozók nem alkotnak összehasonlítható csoportot. Az Szja. törvény teljesen más adózási feltételrendszert határoz meg az egyéni vállalkozó, valamint a bérjövedelemből élő magánszemélyek számára. Az Szja. törvény 33.§-ában foglalt adójóváírási rendelkezés a magánszemélyek bérjövedelméhez kapcsolódik, mint kedvezményszabály. Az egyéni vállalkozók adóztatásának alapvető szabályai a törvény másik fejezetében találhatóak. A két alanyi kör tehát nem képez azonos csoportot, így az eltérő szabályozás nem sérti az Alkotmányban megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Az esélyegyenlőség elvéből nem vezethető az le, hogy a jogalkotó az adókedvezményeket, így az adójóváírás lehetőségét valamennyi adózóra kiterjessze. Az adójóváírás a bérből származó jövedelmek adóját csökkentő adókedvezmény. Önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó gazdasági, szociális vagy pénzügyi megfontolásból úgy döntött, hogy a jövedelmek közül a bérjövedelmek után fizetendő adóból adókedvezményt nyújt, más jövedelemtulajdonosok esetében pedig nem.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. október 10.
Az Szja. törvény l6.§ (4) bekezdés első mondata szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.
Az Szja. törvény 33.§-a ugyanakkor magánszemélyek számára lehetővé teszi, hogy az adóévben megszerzett bér után a törvényben meghatározott mértékben adójóváírással csökkentsék a számított adójukat.
Az indítványozó szerint a fenti rendelkezések a munkából származó jövedelmek adóvonzatát illetően különbséget tesznek aszerint, hogy az állampolgárok a munkából származó jövedelmüket milyen jogviszony (munkaviszony vagy vállalkozás) keretében érték el. Az indítványozó szerint a szabályozás hátrányosan érinti az egyéni vállalkozókat és esélyegyenlőt1enséget teremt, ami sérti az Alkotmány 70/A.§ (3) bekezdését.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (3) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőt1enségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
Az Alkotmánybíróság indokolásában kifejtette, hogy az adójóváírásra jogosult magánszemélyek és a vállalkozói kivétre feljogosított egyéni vállalkozók nem alkotnak összehasonlítható csoportot. Az Szja. törvény teljesen más adózási feltételrendszert határoz meg az egyéni vállalkozó, valamint a bérjövedelemből élő magánszemélyek számára. Az Szja. törvény 33.§-ában foglalt adójóváírási rendelkezés a magánszemélyek bérjövedelméhez kapcsolódik, mint kedvezményszabály. Az egyéni vállalkozók adóztatásának alapvető szabályai a törvény másik fejezetében találhatóak. A két alanyi kör tehát nem képez azonos csoportot, így az eltérő szabályozás nem sérti az Alkotmányban megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Az esélyegyenlőség elvéből nem vezethető az le, hogy a jogalkotó az adókedvezményeket, így az adójóváírás lehetőségét valamennyi adózóra kiterjessze. Az adójóváírás a bérből származó jövedelmek adóját csökkentő adókedvezmény. Önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó gazdasági, szociális vagy pénzügyi megfontolásból úgy döntött, hogy a jövedelmek közül a bérjövedelmek után fizetendő adóból adókedvezményt nyújt, más jövedelemtulajdonosok esetében pedig nem.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. október 10.
