Körbetartozás

Az Ipartestületek Országos Szövetsége meghirdette mintegy 270 tagszervezete és azok vállalkozó tagjai, továbbá valamennyi érintett vállalkozás körében, hogy széles körű felmérést készít a gazdaságban egyre inkább tarthatatlanná váló lánctartozások helyzetéről. A legtöbb esetben név szerint, néhány esetben anélkül beérkező adatlapokat az IPOSZ 2006. április 19-én összesítette és kiegészítette saját állásfoglalásával. Az alábbiakban a legfontosabb statisztikai adatokat, véleményeket és javaslatokat közöljük, természetesen a vállalkozások anonimitásának tiszteletben tartásával. Ezen összegzés remélhetőleg segítséget nyújt majd az állami szerveknek is a megfelelő jogszabály-módosítások elvégzéséhez és a körbetartozások felszámolásához. A felmérés regionális területi beosztásban és szakmai ágazatok körében történt.


1.) A károsult vállalkozók/vállalkozások megoszlása cégforma szerint:

– egyéni vállalkozó (és egyéni cég együtt): 60 %
– kft.: 25 %
– bt.: 10 %
– rt.: 1 %
– egyéb szervezet (vagy nem adott meg adatot): 4 %


2.) A károsultak megoszlása régiók szerint:

– dél-alföldi régió (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyék): 28,2 %

– közép-dunántúli régió (Komárom, Fejér, Veszprém megyék): 23,9 %

– dél-dunántúli régió (Baranya, Tolna, Somogy megyék): 14 %

– nyugat-dunántúli régió (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megyék): 11,3 %

– észak-magyarországi régió (Borsod, Heves, Nógrád megyék): 9,8 %

– közép-magyarországi régió (Budapest, Pest megye): 7 %

– észak-alföldi régió (Szolnok, Hajdú, Szabolcs megyék): 4,2 %

– nem közölt adatot: 1,6 %


3.) A károsultak megoszlása alkalmazotti létszámuk alapján:

– 0-9 fő alkalmazott: 74,6 %
– 10-49 fő: 21,1 %
– 50-249 fő: 2,8 %
– 250 fő felett: 0 %
– nem közölt adatot: 1,5 %


4.) A károsult vállalkozások éves árbevételük alapján csoportosítva:

– 5 millió Ft alatt: 19,7 %
– 5-10 millió Ft között: 12,6 %
– 10-20 millió Ft között: 16,9 %
– 25-75 millió Ft között: 25,3 %
– 75-200 millió Ft között: 11,2 %
– 200 millió Ft felett: 8,5 %
– nem közölt adatot: 5,8 %


5.) A károsult vállalkozások csoportosítása telephelyük alapján:

– városban: 46,5 %
– községben: 28,2 %
– megyeszékhelyen: 21,1 %
– fővárosban: 4,2 %


6.) A károsult vállalkozások kiktől, milyen forrásoktól követelnek?
(Egy vállalkozás több választ is megjelölhetett.)

– kft-től: 41,6 %
– egyéni vállalkozótól: 17,8 %
– rt-től: 16,8 %
– magánszemélyektől: 14,8 %
– állami, önkormányzati cégtől: 5 %
– pályázati forrástól: 4 %


7.) Milyen fizetési kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni a károsult vállalkozások?
(Egy vállalkozás több választ is megjelölhetett.)

– köztartozás: 32,1 %
– szállítói állomány: 24,1 %
– üzemviteli költség: 19,6 %
– hitel: 16,1 %
– egyéb: 8,1 %


A statisztikai adatok értékelése:

Az 1. pontból kiderül, hogy a lánctartozások döntően az IPOSZ által képviselt egyéni vállalkozókat és cégeiket érintik (60 %), ők a legkiszolgáltatottabbak.

A 2. pont szerinti területi megoszlás nem tükrözi egyértelműen a régiók, illetve a megyék fejlettségét, mivel a gazdaságilag erősebb régiókban is jelentős a körbetartozás.

A 3. pont is azt tükrözi, hogy az IPOSZ által támogatott családi- és mikrovállalkozások vannak a legnehezebb helyzetben (74,6 %).
A vállalkozások mintegy felének éves árbevétele nem haladja meg a 20 millió Ft-ot. Ezt mutatja a 4. pont. Az ő esetükben a több hónapig tartó és több millió forintot kitevő kintlévőség már a létüket fenyegeti. Egynegyedet tesz ki a 25-75 millió forintos árbevételt elérők aránya, akiknél a körbetartozás a további fejlődésüket akadályozza meg. De ők azok is, akik alapvetően a 10-49 fő alkalmazottat foglalkoztatók körébe tartoznak, és a körbetartozás a foglalkoztatás bővítése helyett a leépítésekhez vezet.

Az 5. pont mutatja, hogy a kisebb városokban és községekben élők (együtt közel 75 %) vannak rosszabb helyzetben, így nem főváros-centrikus megoldásra van szükség.

A közbeszerzési ajánlatokat legtöbb esetben az igen tőkeerősnek mutatkozó részvénytársaságok nyerik el, és a kivitelezést tovább adják a kft-knek, majd azok a még kisebb vállalkozásoknak. A körbetartozások során leginkább károsult kisebb vállalkozások így nem közvetlenül az ajánlattevő rt-ktől követelik kintlévőségeiket (16,8 %), hanem főként a fővállalkozó (vagy magasabb alvállalkozói láncolati szinten lévő) kft-ktől (41,6 %). A közbeszerzési eljárás során tehát a kisebb vállalkozások helyzetét kell erősíteni. A fenti állítást még inkább szemlélteti a 6. pont azon adata, mely szerint az érintettek csupán 4 %-a követel pályázati forrástól, tehát a mikrovállalkozások a pályázati kiírások nem megfelelő volta miatt nem jutnak hozzá ezekhez, csupán az azokat nagy számban elnyerő rt-ken és kft-ken keresztül. (A ki nem fizetett pályázati összegek az rt-k és kft-k tartozásainak magas arányában mutatkoznak meg.) Az elkészült beruházások átadása előtt ellenőrizni kellene a kifizetéseket a láncolat legvégéig.

A 7. pont alapján látható, hogy az együtt közel 50 %-ot elérő köztartozások és hitelek ki nem fizetése a károsult vállalkozások szinte azonnali megszűnéséhez vezethet. Ebből következik néhány, alább felsorolt azon javaslatunk, hogy ilyen esetben kedvezményeket, haladékot kellene adnia az államnak az adók, járulékok behajtását illetően. Megfontolandóvá válhat a csőtörvény kiterjesztése az egyéni vállalkozásokra.


A felmérésből adódó észrevételek, javaslatok a vállalkozások és az IPOSZ részéről, a jogalkotást igénylő munkához:


– Nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a pénzügyi garanciák biztosítására és az esetleges nemfizetés utáni azonnali szankciók bevezetésére. Pénzügyi fedezet nélkül ne lehessen munkát megrendelni.

– A szerződési jogot úgy kellene módosítani, hogy megfelelő biztosítékot adjon az indokolatlan késedelmes fizetés vagy nemfizetés esetére.

– Az ÁFA-törvény azonnali megváltoztatása szükséges, hogy csak a befolyt összegek után kelljen befizetni az ÁFA-t.

– A beruházónak kötelességévé kell tenni, hogy ellenőrizze az alvállalkozókkal szembeni pénzügyi elszámolásokat és azok kifizetését.

– Nem engedhető meg az a helyzet, amikor a megrendelő az elvégzett munka után jogos indok nélkül nem írja alá a teljesítési igazolást és a számlát sem fogadja el, vagy befogadja ugyan a számlát, de vagy részben vagy egyáltalán nem fizet.

– A fizetési határidő 15 napon belüli nem teljesítése esetén az összeg nagyságától függetlenül az adós kerüljön mindenki által lekérdezhető, megtekinthető és rövid időszakonként frissülő feketelistára (mint például az Eye Watch Kft. információs rendszere). A listára felkerült vállalkozás pályázatokon ne indulhasson, és meg kell akadályozni, hogy új néven esetleg másik vállalkozást indíthasson. A cégalapítást alapos, sokoldalú vizsgálat előzze meg, hogy kiszűrjék az ilyen új néven céget alapító vállalkozókat a gazdasági életből.

– Egy országos szintű elkülönített pénzügyi alapra lenne szükség, amely áthidaló megoldásként az önhibájukon kívül károsult cégek kintlévőségét meghitelezné (elsősorban a köztartozások, pl.: ÁFA, SZJA, járulékok megfizetését). A pénzügyi alap behajtókért működjön közre a kintlévőségek behajtásában. A köztartozások rendezésére az állam ilyen esetekben kamatmentesen adjon haladékot.

– A fizetési határidő maximum 15 nap legyen, és erre megfelelő jogszabályi háttér szülessen. Az APEH-nél ugyanis a fellebbezési határidő 30 nap, így elegendő idő lenne a számlakibocsátónak a megrendelővel egyezkedni vagy önrevíziót készíteni.

– A tartozások behajtása érdekében olyan gazdasági bíróságok, vagy ún. kis ügyek bírósága létrehozása lenne indokolt, amelyek rövid idő (akár 1-3 hónap) alatt hoznak végzést az adósok ellen, hogy ne legyen idejük a vagyon átjátszására. A meghozott végzések végrehajtására, a tényleges behajtáshoz pedig gyors és hatékony behajtó szervezet szükségeltetik. (A legtöbb tisztességtelen fővállalkozó, megrendelő éppen azt a helyzetet használja ki, hogy a jelenlegi bírósági és végrehajtási rendszer alkalmatlan a gyors határozathozatalra és adósságbehajtásra, és elegendő idő áll rendelkezésre a vagyon kimentésére, más cégbe való átmentésére, a fantomizálódásra. A bírói út igénybevétele nélkül viszont a szerződés másik fél részéről való teljesítése nem kényszeríthető ki.) Legalább a bíróság által megítélt összeghez jusson hozzá a károsult.

– Mivel a fővállalkozói árversenyben a jelenlévők sorra egymás alá licitálnak, ennek következtében nem marad megfelelő összeg a szakipari munkák (anyag + díj) kifizetésére. A fővállalkozók ráadásul ugyanolyan szerződést szeretnének kötni alvállalkozóikkal, mint amelyet ők kötöttek a beruházóval. Ennek szerződési pontjai alapján pedig ezernyi ürügy, kifogás, látszatindok generálható, amely jogalapot ad arra, hogy különböző százalékokat levonhassanak az adott számlából. Ezt a helyzetet meg kell akadályozni. Nem szabad hagyni, hogy az alvállalkozó rákényszerített szerződést fogadjon el csupán azért, mert az erőfölényével visszaélő fővállalkozó más esetben soha többé nem kínálna fel munkát az ezt szóvá tevő alvállalkozónak.

– Legyen egy olyan jogi tanácsadói rendszer, amit a kisvállalkozó is meg tud fizetni.

– A hitelfelvételek megkönnyítése, egyszerűsítése kellene.

– A multinacionális cégek, amelyek idetelepülve annyi kedvezményt kapnak a magyar államtól, eleve hosszabb fizetési határidőt kötnek ki. Törvényileg kellene megkötni, hogy aki Magyarországon beszállíttat, annak maximum 30 napos határidőn belül fizetni kell, különben nem lesznek kedvezmények.

– Bizonyos vállalkozói engedélyeket mester végzettséghez kellene kötni, szintúgy a tanulóképzést.

– Az elkészült beruházások átadása ne legyen lehetséges addig, amíg az alvállalkozók jogos követelései nincsenek rendezve (tulajdonjog fenntartás vagy zálogjog, jelzálog a díjfizetés biztosítására).

– A közbeszerzési törvényt illetően biztosítani kell azt, hogy az ajánlattevő az ajánlatában megjelölje valamennyi alvállalkozóját, nem csak a 10 %-os kivitelezési értéket meghaladóakat, annak érdekében, hogy követhető legyen a (tartozási) lánc. A beruházás akkor minősüljön elkészültnek és átadhatónak, amikor a lánc utolsó szeme is hozzájutott teljes egészében a járandóságának. Ne a legkisebb vállalkozás hitelezze meg akaratán kívül a nagyberuházó esetleg még be nem folyt bevételét.

– Ki kell szűrni azokat az eseteket, amikor a közbeszerzési ajánlattevő láthatóan a megvalósítható kivitelezési érték alatt vállal el egy beruházást (mivel csak így szoríthatja ki versenytársait), mert ez garantáltan arra vezet, hogy nem jut fedezet a kivitelezésben közreműködő valamennyi alvállalkozó kifizetésére (még akkor sem, ha a szándék erre meglenne).

– Nem engedhető meg olyan eset, hogy a fővállalkozó abból az összegből teremtse meg a hátteret egy újabb közbeszerzési eljárás megpályázásához, amit az alvállalkozójától jogtalanul visszatartott, és egyúttal ezzel azt is megakadályozta, hogy az alvállalkozó maga pályázhasson (mivel bevétel nélkül előbb-utóbb köztartozása keletkezik, és ezzel önhibáján kívül kizáródik a pályázatból).


A fenti adatok és javaslatok ismeretében az IPOSZ mihamarabb fel kívánja venni a kapcsolatot a kormányzati, minisztériumi vezetőkkel, szakmai-gazdasági partnerekkel, hogy tárgyalásokat kezdjen a körbetartozás problémáinak kezelésére. Az IPOSZ bízik abban, hogy ezt az ország gazdasági megítélésére is meglehetősen rossz fényt vető helyzetet fel lehet számolni, és a pénzügyi stabilitás felgyorsítja a régóta áhított versenyképességet.


Budapest, 2006. április 20.


Szűcs György
elnök