Szeptember 16-án helyezik örök nyugalomra Kurucz Zsigmondot, az IPOSZ örökös tiszteletbeli elnökét

Kurucz Zsigmond budapesti műszerészmester 1957. február 6-án nyitott önálló műhelyt. Szeretett feleségével együtt teremtették meg új egzisztenciájuk alapjait. Nehéz évek voltak, sokat dolgoztak, de boldogan, mert maguk irányíthatták sorsukat. A műhelyt folyamatosan korszerűsítették, talán ennek is köszönhető, hogy mindig gyorsan tudtak alkalmazkodni a megrendelők igényéhez. Szükség is volt erre, mert tízszer váltottak profilt a négy évtized alatt.

 

A család és a műhely mellett azonban Kurucz Zsigmondnak volt egy harmadik szenvedélye is, amely kitöltötte és teljessé tette életét: iparostársai. Őértük vállalt társadalmi megbízásokat a KIOSZ-ban, majd az IPOSZ-ban. A tettvágy, hogy mások boldogulásáért is tegyen valamit, élete végéig nem csillapodott. 1972-től a vasipari adóközösségben adóvéleményező, majd a felszólamlási bizottság tagja. 1981-ben országos küldöttnek választotta meg a KIOSZ alapszervezete, öt évvel később már országos választmányi tag. Közben szakmai megbizatásokat is ellátott. 1984-től a budapesti adóközösség vasipari szakelnöke, 1986-tól a budapesti műszerész mestervizsga bizottság elnökhelyettese, a VIII-IX. kerületi KIOSZ alapszervezet vasipari szakosztályának pedig elnökségi tagja.

 

1989. május 29-én megválasztották a KIOSZ országos elnökévé. Az 1990 februárjában tartott országos küldöttgyűlés megerősítette tisztségében. Legfőbb feladata ebben az időszakban az volt, hogy segítse az ipartestületek létrejöttét, majd az ipartestületek küldötteinek részvételével az IPOSZ megalakulását. Erre 1990 szeptemberében került sor. Az IPOSZ alakuló ülésén megválasztották a szövetség örökös tiszteletbeli elnökévé. E jeles cím birtokosaként is, ahol csak tehette: iparostársai érdekében emelt szót.

 

A KIOSZ, majd az IPOSZ képviseletében tárgyalt a német, osztrák, olasz kézműves kamarákkal. Közben találkozott a világ vezető politikusaival, akik mind elismerésüket fejezték ki azért, amit a magyar iparosok önszerveződésük demokratizálása érdekében tettek.

 

Szakmai és társadalmi munkájának minőségét számos kitüntetés fémjelzi. 1982-ben megkapta 25 éves munkásságáért az ezüstgyűrűt, rá egy évre pedig a Kiváló Mester címet. Ezt követte 1986-ban a Kiváló Munkért kormánykitüntetés. 1989-ben a KIOSZ Kiváló Szervező Munkáért kitüntetés arany fokozatát adományozták neki. Két év múlva a Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki. 1994-ben Aranykoszorús mester címet, majd ugyanebben az évben Észak-Rajna-Westfaliai Kamarától Arany Tű kitüntetést kapott munkássága elismeréseként. 1995-ben a Nemzetközi Iparunió az Aranykéz átadásával tisztelte meg a kelet-európai blokk első szabadon választott iparos elnökét. 1997-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét (polgári tagozat) kapta 40 éves ipari tevékenységéért és 70. születésnapja alkalmából. 2007-ben, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Gazdaságért Díjat, 2017-ben 90. születésnapja alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át.
Forrás: